Tóth Tibor: A szocializált mezőgazdasági nagyüzemek az igali járásban 1919 - Somogyi Almanach 13. (Kaposvár, 1970)

Bevezetés

okokból csak ezek esetében volt értelme és lehetősége - sikerrel szabadultak meg a beteg, vagy az előnytelen fajtájú jószágaiktól és - a maximált árrendszer keretei között - bizonyos mennyiségű tőkéjük is felszabadult. A állatállomány mennyiségi csökkenését 1914-től kezdődően a fokozatos minőségi romlás kísérte. Az itthonmaradt lakosság élelmezését is fenyegető terményrekvirálások az állatállományra nézve igen súlyos következményekkel jártak. Amint arról értesültünk, 1918 folyamán Somogy 11 200 vagon kenyérgabonát, 500 vagon árpát, 5000 vagon tengerit és 4000 vagon burgonyát adott át közélelmezési és katonai célokra. Ezen felül még elszállítottak 186 000 q őszi- és 62 000 q takarmányként is használható tavaszi szalmát.

1J Mindezek eredményeként szinte a megye minden pontján jelentkeztek a takarmányhiányra utaló panaszok. A nagyatádi körjegyző végszükségre hivatkozással sürgette a mielőbbi korpakiutalást.

j,i Az alispán 1918. február 4-en a takarmányhiányról a következőket jelentette: ,,Az állatállomány kiteleltetése a gazdáknak súlyos gondot okoz, amennyiben szálastakarmány nagyon kevés termett, annak is nagy részét még a nyár folyamán kénytelenek voltak a gazdák megetetni. Etetési célokra szánt szemestermények nagyrésze a gazdáktól clrekviráltatott, egyéb erőtakarmányok, korpa, olajpogácsa stb. pedig be nem szerezhető. Egyes vidékeken a takarmányhiány oly nagymérvű, hogy a gazdák kényszerítve vannak állatállományukat csökkenteni."

14 Az így kialakult helyzeten a kormányzat erőtlen intézkedései (borjúvágási tilalom felfüggesztése, lombtakarmánygyűjtés)

15 alig változtattak, a megye állatállománya 1918 őszén nagyon nehéz tél elé nézett. A készletek még teljesebb elvonását célozta az az 1918 elején keletkezett közellátási rendelet, amely a legszükségesebb iparcikkekkel történő ellátásban mutatkozó súlyos hiányokat kihasználva, részleges mezőgazdasági és ipari cserekereskedelmet vezetett be.

lü Ennek során átadtak a megyének 210 pár kender és 184 pár használt bőr lószerszámot, 2100 pár bakancsot, 9468 kg nyersbőrt, 700 m szövetet, 40 db gazdasági szekeret, nagyobb mennyiségű cérnát, gyertyát, petróleumot, alkoholt és dohányt. Mindezek megvételéhez az áruk értékének megfelelő mennyiségű növényi vagy állati eredetű élelmiszer leadását kellett igazolni. Ez főleg a sok rekvirálás által amúgy is sújtott parasztságot érintette, hiszen a legfontosabb iparcikkek beszerzését a házi szükségletek további csökkentésével tudta csak megoldani. Az iparcikkek ellátására jellemző volt, hogy a megye alispánja egy, a Kereskedelmi Miniszterhez küldött felterjesztésében azt kérte, hogy a cipő kontingenst annyira emeljék fel, hogy minden 5 főre jusson egy pár. Mint megállapítja ,,az eddigi mennyiséget kiadatva, csak minden 100 ember kapott egy párat."

1

' Az állatállomány - mint igaerő és trágyaforrás - mennyiségi és minőségi romlása bár jelentősen meghatározta a szántóföldi termelés alakulását, az üzemek tevékenységét, hatása csak más összetevőkkel együtt érvényesült. Köztudottan súlyos problémát jelentett az emberi munkaerő fokozatos csökkenése is. A háború kitörését követő bevonultatások ugrásszerűen megnövekedő munkaerőhiányt okoztak. Ezzel függött össze, hogy a kellő számú hadifogollyal még nem rendelkező nagybirtokokon a bérek valamelyest megemelkedtek. Az időközben bekövetkezett ármaximálások mellett ez a tendencia is nyilván az üzemek jövedelmezőségének a rovására ment. Ezért írta már 1915. február 10-én az alispán egy felterjesztésében, miszerint reméli, ,,hogy a gazdák egyöntetű magatartása-