Tóth Tibor: A szocializált mezőgazdasági nagyüzemek az igali járásban 1919 - Somogyi Almanach 13. (Kaposvár, 1970)

Jegyzetek

20. Uo. Mernyei uradalom levéltára. XXXII. rendi nagygyűlés jegyzőkönyve. 1918. július 8. Jószágkormányzói jelentés. 21. Uo. Közgyűlési jegyzőkönyv. 1918. május 6-i évnegyedes jelentés. Az életszínvonal csökkenését jelzi ugyanitt Kacskovics alispán megjegyzése: ,,A születések száma, a háború kezdete óta évről-évre kevesbedik, de nemcsak a születések száma, kevesbedik óriási mértékben, hanem feltűnően nagy a csecsemőhalálozás is." ,22. Uo. Kaposvári Gazdasági Felügyelő iratai. 460/1918. sz. 23. Uo. Közgyűlési jegyzőkönyv. 1918. augusztus 5-i évnegyedes jelentés. 24. így ír erről Katona Béla: Magyarország közgazdasága. Pénzügyi és közgazdasági évkönyv 1915. évről. Bp. 1916. című művében ,, . . . megemlítem, hogy egy kitűnő szakemberünk, Ország Róbert kimutatta a lefolyt évben, hogy a hagyományos, hibás cséplőgépek használata folytán majd 1 millió q szem vész kárba, ami a mostani árak mellett circa 40 millió K-nak felel meg." (351. o.) 25. SmL. Közgyűlési jegyzőkönyv. 1918. február 4-i évnegyedes jelentés. .26. Uo. 1918. május 6-i és augusztus 5-i évnegyedes jelentés. Kaposvári Gazdasági Felügyelő iratai. 311/1918. sz. 27. Uo. Közgyűlési jegyzőkönyv. 1918. november 4-i évnegyedes jelentés. 28. Uo. Kaposvári Gazdasági Felügyelő iratai. 500,1918. sz. 2.9. Uo. Mernyei uradalom levéltára. XXXII. rendi nagygyűlés jegyzőkönyve. 1918. július 8. A jószágkormányzói jelentés így ír erről: „Három évvel ezelőtt, rendi kisgyűlésünkön, bemutattam a kusztudiátus tisztajövcdelmének lassú, de állandó emelkedését, most kiegészíthetem azzal, hogy három év alatt, amelyről beszámoltunk, tovább emelkedett, és a mostani utolsó évben Isten különös kegyelméből a háború előttinek több mint négyszeresére emelkedett. Ha ennek a pénznek az volna az értéke, ami az akkorinak, úgy elmondhatnánk, hogy elértük célunkat, de a pénz mai értéke mellett, még ezen jövedelmünkkel sem tudunk rendünkön tartósan segíteni, s ezért megint csak tovább kell küzdenünk, hogy birtokunk jövedelmezőségét még tovább fokozzuk!" 30. Uo. Ugyanezt a gondolatot fogalmazta meg gr. Hoyos Miksa németladi nagybirtokos, mikor az 1918. május 6-i törvényhatósági közgyűlésen követelte, hogy „kormányunk azon országoknak, melyek tőlünk mezőgazdasági terményeket vásárolnak, csak oly feltételek mellett bocsássák rendelkezésükre, ha és amennyiben azok rendelkezésükre álló úgy a mezőgazdasági üzemhez, mint a magyar lakosság ruházkodásához szükséges iparcikkeket ugyancsak maximális áron bocsájtják rendelkezésre, vagy másszóval követeli - egy méltányos árhatárok közöt mozgó cserekereskedelem gyakorlati keresztülvitelét." (Közgyűlési jegyzőkönyv. 1918. május 6-i ülés.) 31. Uo. Kaposvári Gazdasági Felügyelő iratai. 526/1917. sz. Az F. M. 143848/XII-2. 1916. sz. körlevélben közli, hogy a kijelölt üzemekbe szállított cikóriáért q-ként 12-13 K felárat fizetnek. 32. Uo. 107/1918. sz. 33. Mindezt figyelembe véve, nem látjuk teljesen indokoltnak Mcsziros Käroly (im. 122. o.) azon megállapítását, hogy a „világháború magas terményárai, a hadifogoly és katonai munkásosztagok ingyen munkája, az alacsony napszámbérek, a hadi konjunktúra hasznának lefölözése, a talaj termőerőben tartására, a termelés f >kozására ösztönözte a nagybirtkosokat..." Teljes mértékben osztjuk Szemere Vera álláspontját, aki a háborús gazdálkodás elemzésével kapcsolatban az ellenkező eredményre jutott (im. 170-171. 0.). Egyébként éppen egy Somogyból érkező híradás közli, hogy „óriási területek maradnak megműveletlenül a tulajdonosok önhibáján kívül." (Somogyvármegyc, 1919. március 27-i sz. „Hazaáruló aki nem termel!") 34. 1919. januárjában a közélelmezési miniszter 8000 vagon kenyérgabona, 750 vagon árpa és 2500 vagon tengeri beszolgáltatását rendelte cl Somogyban. Somogyvármegye, 1919. január 24. sz. 35. Az általánosítás igénye nélkül közöljük a Nagytoldi-pusztai gazdaság intézőjének 1919. június 17-én kelt retrospektív jelentéséből az alábbi részletet. Egyebek között így ír: „Ezen kezelésem alatt levő gazdaságot a veszprémi püspökség hosszú évek után 1918. okt. i-én vette vissza a bérlőtől házi kezelésbe, és engem bízott meg annak vezetésével, illetve annak erőmhöz képest való helyrehozásával, minden segítséget megígérve a kivitelhez. A bérlőné a háborús coniunctúra alatt az amúgyis hiányos munkaerővel a gazdaságot teljesen kizsarolta és legnagyobb részt tönkretette. Hisz az utolsó évben neki is már csak 2,5 q átlagos termése volt s az is tele üszökkel. Haszna csak kertészeti dolgokból volt. Ezen Toldi pusztai gazdaságot igazán gondtcljesen fogadtam cl. Buzdított azonban a javak volt tulajdonosa és kormányzójának gazdasági törekvése, akik