Tóth Tibor: A szocializált mezőgazdasági nagyüzemek az igali járásban 1919 - Somogyi Almanach 13. (Kaposvár, 1970)

5. A szocializált gazdaságok kereskedelmi forgalma és pénzkezelése

tatást, a biztosítást is, teszik. Móricz Zsigmondnak a már korábban idézett megjegyzése a jövedelmezőséggel kapcsolatban, tehát nem volt alaptalan. A rendkívül magas tételek, bármennyire is a szociális törődéssel függtek össze, nem kis nehézséget jelentettek a gazdálkodás rentabilitása számára. Mégegyszer hangsúlyozva azt, hogy a fenti összesítés semmilyen általánosításhoz sem szolgálhat alapul, mégis láthatjuk, hogy a szövetkezetek gazdálkodásában jelentkező megannyi nehézség végül is a működés - hangsúlyozzuk — csonka mérlegében is jelentkezett, és egyebek mellett végül is a termelési költségek növekedésével összefüggésben a termékek árának jelentős emelkedéséhez vezetett. Mindezt szemléltetendő állítsuk egymás mellé az április közepén tervezett és végül június 15-én maximált terményárakat:"

538 termény tervezett ár maximált ár termény q/K búza 75 200 rozs 62 180 árpa 62 180 zab 62 180 tengeri (csöves) 73,20 180 burgonya 37 65 bükköny 200 450 Az árak nagyarányú emelkedése a fokozatos infláció mellett számunkra most már azt is tükrözi, hogy a szövetkezeteknek fennállásuk idején milyen sok nehézséggel kellett megküzdcniök a termelés biztosítása érdekében. Áttekintve az igali járás szocializált üzemeinek helyzetét, az ezekben folyó munka alakulását, értékcinünk kell négyhónapos tevékenységüket. A mérleg elkészítésére - mint láttuk - nem vállalkozhatunk, miután a gazdasági év lezárására nem kerülhetett sor. A négyhónapos működés tagadhatatlanul sok gazdasági és munkaszervezési nehézséggel járt együtt. Látnunk kell azonban, hogy mindezek nem a szocializált üzemek jellegéből, hanem a rövid időre letűnt korszak bűnös mulasztásaiból, a megelőző évek háborús rablógazdálkodásából eredtek. Ezeket az új típusú, meginduló, békés termelés számára is súlyos tehertételeket még nyomasztóbbá tette, hogy az ország mezőgazdasági területeinek egy része idegen megszállás alá került, és a fiatal proletárállamra rákényszerített honvédő háború miatt megnőtt igényeknek is a megszállást elkerülő Dunántúlnak - így megyénknek is - kellett eleget tenni. Szükségszerű volt tehát, hogy a jelentkező problémák élesen vetődjenek fel, de mindenkor a megoldás reális szándékaival és lehetőségeivel. Bár az eltelt négy hónap tulajdonképpen a sok súlyos gonddal terhes kezdet időszaka volt, a múltból örökölt sok-sok visszahúzó erő mellett jelentkeztek azok az új tendenciák is, amelyek igazában jellemezték volna a szocializált mezőgazdasági termelést. A kényszerű bürokrácia július végi egyszerűsítése, az állattenyésztés célszerű megtervezése, a megművelhető földek teljes használatba vétele, a béremelésekben és nyugdíjügyekben megmutatkozó szociális törődés, a gazdasági géppark modernizálására irányuló áldozatos törekvések, mind azt bi-