Tóth Tibor: A szocializált mezőgazdasági nagyüzemek az igali járásban 1919 - Somogyi Almanach 13. (Kaposvár, 1970)

5. A szocializált gazdaságok kereskedelmi forgalma és pénzkezelése

5. A SZOCIALIZÁLT GAZDASÁGOK KERESKEDELMI FORGALMA ÉS PÉNZKEZELÉSE A szocializált gazdaságok utolsó tevékenységi köre - amit még szemügyre kell vennünk - az általuk lebonyolított kereskedelmi forgalom volt. Elöljáróban ismételten le kell szögeznünk azt a közismert tényt, hogy az egy-egy járás centralizálásával létrehozott szupernagyüzem központosításánál fogva lehetetlenné tette az egyes gazdaságok olyan jellegű kereskedelmi tevékenységét, amely ezek működését korábban és augusztus i-e után is jellemezte. Vizsgálódásaink első részében már szólottunk a létrejött számtartási felügyelőségről, amely a gazdaságok minden gazdasági tevékenységét egy kézbe fogta össze. A már tárgyalt járási pénzkezelési utasítások - úgy látszik - némiképpen más helyzetet teremtettek, mint a ioo holdon felüli gazdaságok pénzellátásáról intézkedő 32. P. N. sz. rendelet.'

51

' A két szabályozás alapgondolata, a készpénzfizetések utalványozással történő lehetőség szerinti elkerülése azonos, az ügyletek lebonyolítása azonban Somogyban centralizáltabban történt. A 32. P. N. sz. rendelet az utalványozás egyik kondíciójaként a helyileg illetékes termelésbiztosító bizottság, vagy a munkástanács javaslatát kötötte ki. Az átutalások lebonyolítását és a gazdaságok folyószámláinak kezelését pedig a járásonként megbízott pénzintézetekre bízta. A szocializálást követő első hetekben az igali járásban is igazoltatják az utalványokat, de a járási politikai biztossal, a pénzek felvétele viszont - két eset kivételével a megyei Központon át a Somogy megyei Takarékpénztárnál történt. Májustól a járások pénzellátását közvetlenül a Központ intézte, a járási számtartási felügyelő csak közvetítő szerepet játszott. A gazdaságok által tejesített szállítások értékét is a Központnál, illetőleg a járásnál vezetett folyószámlákon írták az üzemek javára, vagy vétel esetén terhére. A munkabérekre, illetőleg a nagyon ritkán vásárlásokra fordított készpénzt a gazdaságok mindenkor a meghitelezett havi ellátmányok terhére tudták kifizetni. Ilyen esetben a folyószámlák megterhelésére mindig a havi elszámolásoknál került sor.

318 A szövetkezetek a szocializált termelés megindulásakor általában bizonyos mennyiségű tőkével indultak, ami a volt tulajdonosok zárolt folyószámláin volt adva. Ezzel tulajdonképpen átvették, a kintlevőségeket és - néhány kivételtől, mint pl. a drágasági pótékoktól eltekintve - átvállalták a követeléseket is. A szövetkezetek legjelentősebb kereskedelmi partnere - összefüggésben az adott helyzettel - a Tanácsköztársaság állama, annak közellátási szervei lettek. A köztük fennálló kapcsolatok létrejötte - a földtulajdon kérdésén túl - a rekvirálások megindulásával kezdődött. A közellátási hiányoktól inspiráltán a járási politikai biztos már április közepén elrendelte a terményfeleslegek haladéktalan bejelentését. Az elkészült összesítés szerint a járás gazdaságaiban 2203 q gabona, 75 q burgonya, 350 q csöves tengeri, 30 kg kerti növény és 96,5 q hüvelyes felesleg volt.

319 Ez a bejelentés - amint azt több utólagos központi felszólítás is tükrözi - aligha a reális helyzetet tartalmazta. A május-júniusi szállításokról elkészült, korántsem teljes kimutatás szerint a gazdaságok a következők beszállítását teljesítették: 2377,30 q gabona, 889,60 q burgonya, 69,39 q kerti növény és 300 q hüvelyes. Ezen felül a németsürüi főintézőség több ezer cirokseprűt adott át a közfogyasztásnak.

320 A terményszállítás természetesen súlyosan érintette a gazdaságokat, hiszen ez az elég szűkös élelem- és takarmánykészletek további csökkenéséhez vezetett.