Tóth Tibor: A szocializált mezőgazdasági nagyüzemek az igali járásban 1919 - Somogyi Almanach 13. (Kaposvár, 1970)

4. Az élő- és a holtinventár

A nyomasztó trágyahiány - nyilvánvalóan országos jelenség lévén - a Népgazdasági Tanács Földművelésügyi Főosztályát is foglalkoztatta. Egy július 2i-én kelt körlevélben közölte a gazdaságokkal, hogy a pestlőrinci szcmétfcldolgozó telepen és a Magyar Sertéshizlaló és Húsipari RT nagytétényi hizlaldájából összesen 10500 vagon foszforsav, mész és káliumtartalmú trágya vár elszállításia. A járás fentebb vázolt helyzete ellenére - a szállítási nehézségekkel összefüggésben - a felajánlott trágyából a gazdaságok nem igényeltek.

299 A szervestrágya ellátás javítása mellett gondot fordítottak a gazdaságok a műtrágyacllátásra is. A június folyamán bejelentetett 8810 q-ás műtrágyaigényből a Központ 6510 q előteremtésére kötelezettséget is vállalt.

300 Az állatállomány részletes tárgyalása során a megfelelő helyen kitértü ík már az igaerő mennyiségére. A gazdaságok igaállománya 344 négyes ökörfogatból, 204 pár lófogatból és 41 bivalyfogatból állt. A szántóföldi termelés szempontjából - amint már arra fentebb utaltunk - ez utóbbiak jelentősége olyan csekély, hogy a továbbiakban figyelmen kívül is hagyjuk. A két fogattípus közül - úgy látjuk - még mindig az ökrök használata voir a jelentősebb. A gazdálkodás beltcrjcscdésével, bizonyos mezőgazdasági gépek elterjedésével (sorvetőgép, kaszálógép stb.) nőtt ugyan a lófogatok jelentősége, de a rossz útviszonyok, a nehezebb talajadottságok mellett még mindig használhatóbbnak bizonyultak az ökörfogatok. Különösen igaz volt ez a nagyobb testű, s erősebb csontozaté vöröstarka tájfajta elterjedésével kapcsolatosan. Természetesen nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt sem, hogy a lóállomány arányainak kialakulásában nagy szerepe volt a háborús lósorozásoknak is. Mindenesetre a rendelkezésre álló fogatok száma kevésnek bizonyult, darabonként 60,8 k. held szántóföld jutott. A szövetkezeti vezetés - felismerve az igaerőhiány okozta problémák súlyát - minden módon igyekezett a fogatok számát emelni. Kezdő lépésként n ájus 18-án 25 lovat szállítottak a járásba, és később is az adott lehetőségek között igyekeztek az ellátottságát biztosítani.

301 A fogaterő részesedési arányának a megállapítása azonban 1919-ben IT ár nem adhat hű képet a mezőgazdasági munkák alakulásáról. Kétségtelen ugyí.n, hogy az erőgépek még korántsem szorították teljesen háttérbe az állati igaerit, - és még ezután is sokáig nem - jelentőségükkel azonban mégis számolni kell.

302 A megyében lévő szocializált nagybirtokok gépi ellátottsága megítélésűik szerint gyenge közepes volt. Igaz, hogy a szántógépekre jutó földterület megyei átlaga 5540,40 k. hold volt, illetve az egy gazdaságra jutó szántógép 0,2 volt, az erőgépek eloszlása mégis egészségtelen képet mutatott. A szélső értékeket a csurgói és a tabi járás mutatta, egyikben egy erőgépre 2025,70 k. hold, a másikban 15 352 k. hold szántó jutott. A gépkihasználás okszerű megszervezése tehát elengedhetetlenül szükséges volt, és a Központ fel is mérte ennek lehetőségeit.

303 Az elkészült felmérés szerint a megyében lévő 256 szocializált gazdaságból 121 rendelkezett stabil vagy mobil gépi berendezéssel, összesen 3914 HP értékben. Gépjavító műhely pedig mindössze csak hat gazdaságban volt. A gépi ellátottság vonatkozásában az igali járás gyenge, közepes helyzetben volt, miután egy szántógépre átlagosan 4531,53 k. hold szántó jutott. A gazdaságok erőgépkészlete egyébként 11 Fowler-típusú kettős rendszerű gőzekéből, 2 Ford-típusú és 2 nyersolajmotorral működő traktorból állt. A 15 erőgépből azonban csak 10-et tudtak használni: 3 gőzeke és 2 traktor a nyomasztó üzem-