Tóth Tibor: A szocializált mezőgazdasági nagyüzemek az igali járásban 1919 - Somogyi Almanach 13. (Kaposvár, 1970)

4. Az élő- és a holtinventár

Amint arra már fentebb utaltunk is, ioio-re - úgy látszik - majdnem teljesen eltűnt az extenzív racka, de lecsökkent a finom gyapjút adó juhfajták aránya is. A különleges finomságú szortimentumok eső ára a birtokosok figyelmét Somogyban is különféle húsfajták felé fordították. A húsmerinó, illetőleg a merino x soissonais elterjedése mellett - kedveltségük fő oka a nagyobb test és a hosszabbszálú középfinomságú gyapjú volt - kezdett előtérbe kerülni már a századfordulón is importált francia Rambouillet-i anyag és a belőle kitenyésztett szövetfésűs fajta. E fajták előtérbe kerülése - törvényszerűen - összefüggésben volt az ipari gyapjúmosás elterjedésével, azzal, hogy a textilipar figyelme a „nemes" helyett egyre inkább a „finom" és a „középfinom" minőségű gyapjú felé fordult. A további tenyészirány megállapításához, a fejlődés lehetőségcinek megítéléséhez külön keli választanunk az állománynak a tenyésztésre alkalmas részét.-''' Eszerint a tenyészképes állomány nemek szerinti és szaporulati aránya a járás juhászatában a következő volt: 100 kosra 100 anyára Fajták Kos Anya Bárány jutó jutó anya bárány Elektorál-negretti 35 963 137 2751 24 Húsmerinó 174 5115 2040 9933 39 Merino précoce 47 708 72 1506 10 Rambouillet 13 406 79 3124 19 Merino x soissonais 58 2479 510 879 20 Szövetfésűs 5 377 204 4080 54 Racka 1 49 26 2600 53 333 10 097 3068 3032 30 Amint látjuk a nemek szerinti megoszlás mindenképpen kedvezőtlen volt, és ez elsősorban éppen azoknál a . fajtáknál jele ntkezett, amelyeknek ; V továbbtenyésztését tervezték. A merinó x soissonais i illomány aránya még viszonylag megnyugtatónak látszik, de a szövetfésűs és a húsmerinónál ugyanez már kevesebb bizalomra adott okot. A nemek szerinti megoszlás kedvezőtlen alakulásával és nyilván a hiányos takarmányozással is összefüggő kondícióhiánynak a következményeit mutatja a fenti összesítésnek a szaporulatot tükröző rovata. Rendkívül" rossz volt - mint látjuk - a szaporulati arány, és mindez ismét a továbbtenyésztésre kiszemelt fajtáknál. A járási átlagként kiszámított nagyon alacsony 30 % - szemben az általában elvárt 75-80 %-kal - a tenyészállomány és a feltételek súlyos hiányait mutatta. A francia vérben keresztezett két merinó-fajta - a merinó précoce és a merinó x soissonais - amelyre elsősorban úgy tekintettek mint a jövő birkájára, szinte a tenyészképtelenség jeleit mutatta. A fenti arányok - éppen mert a járás summázott adatait tartalmazzák természetesen csak hozzávetőlegesek. Tény ugyanis, hogy az itt vázolt adottságok még ennyire sem voltak kedvezőek, miután az állományok kívánt átcsoportosítására csak ezután került majd sor.