Tóth Tibor: A szocializált mezőgazdasági nagyüzemek az igali járásban 1919 - Somogyi Almanach 13. (Kaposvár, 1970)
1. A termelőszövetkezetek létrejötte és szervezeti kiépülése
A gazdaságvezetők káros tevékenysége nyilvánvalóan ismeretes volt. Az elkerülhetetlen személycserék mielőbbi megoldása érdekében június folyamán Budapesten rövidített könyvelői kurzust indítottak, megbízható szakemberek kiképzése céljából. " K Ugyanekkor fokozni akarták az üzemeken belüli ellenőrzést is. Ezzel függött össze a megyei központnak az az utasítása, amely a gazdaságokban összehívandó népgyűlésekre akarta bízni a tisztviselők továbbalkalmazásának eldöntését."'' Nem tudjuk, hogy a tervezett népgyűlések megtartására sor került-e, de tény, hogy május második felétől történt néhány elmozdítás. 105 A szocializált gazdaságok vezetőinek jogkörét és feladatait alapvetően tehát a helyben maradásukat szabályozó F. K. rendelet és a gazdasági kényszerhelyzet szabályozta. Szükségszerű volt tehát, hogy az egyszemélyi vezetés, a fokozatosan kialakuló hivatali organizáció" 1 ' felelős irányításának gondolata mind jobban érvényesüljön. Ugyanekkor pártszervezetek híján a gazdaságok politikai vezetése is az intézők kezébe került. Mutatja ezt, hogy pl. május közepén Latinca Sándor egy körrendeletben a gazdaságok vezetőit bízta meg a FÉKOSZ helyi szerveinek megalakításával, és ahol ez az alakulás meg is történt, ott a szervezet vezetője, vagy irányítója az intéző lett. los A gazdaság vezetésével kapcsolatos intézői feladatok három részre oszlottak. Elsősorban meg kellett szerveznie a rábízott üzem működését. Munkatervet kellett készíteni, amely magába foglalta az összes elvégzendő mezei munkát, az állattenyésztéssel kapcsolatos feladatokat és a háborús visszaesés miatt nagyon sürgőssé váló ingatlanfelújításokat. A munkák menetének megtervezése mellett gondoskodni kellett a szükséges munkaerő biztosításáról is. A végzett munkákról hetenként a főintézőségek, május végétől a körzeti gazdasági vezetőségek útján jelentést kellett tenni a járási gazdasági felügyelőséghez. A formanyomtatványokon a kapások, a vetett takarmány, a szőlészet, az állatállomány és a pénzkezelési helyzetét érintő feljegyzéseknek volt helye. A rendszeres heti jelentések mellett általában havonként kértek egy-egy összesítő feljegyzést is. A másik és a nagyobb munkát igénylő feladat a gazdaság pénzügyi vezetése volt. A pénzkezelésre vonatkozóan több, egymást követő helyi utasítás is a rendelkezésünkre áll. Ezek alapján könnyen nyomonkövethetjük a gazdálkodás fejlődésének egyes állomásait. A már többször említett Ügyviteli szabályzat tervezettel együtt, annak mellékleteként készült egy feljegyzés az irodai ügykezelés, a számvitel és a pénzkezelés megszervezésére is. Eszerint az irodai ügykezelés és a számvitel vezetése a gazdatiszt és a beosztott segédszemélyzet kötelessége lett volna. A pénzkezelést azonban a gazdatiszt mellé választott pénztárosra kívánták bízni. Járási szövetkezeti vezetés még nem lévén, az egyes gazdaságok függetlenségéből következően a számvitelnek két részét, a gazdaságit, tehát a belső és a kereskedelmit, tehát a külsőt különböztették meg. A járási gazdasági és számtartási felügyelőség kialakítása után, minthogy minden kereskedelmi tevékenység az új járási szerv közbejöttével zajlott le, a számvitelnek a későbbiek során csak a belső, a gazdasági oldala maradt meg. A pénzszükséglet meghatározása és az utalványozás a gazdatiszt javaslatára a rendszeres, heti vezetőségi ülésen történt volna. A kronologikusan vezetett pénztárnapló rovancsolására is ilyen alkalmakkor került volna sor. Az adódó pénztári maradványok a házipénztári készletek kivételével minden alkalommal a megyei Központhoz kerültek volna, ugyancsak havonként fel kellett volna terjeszteni a pénztárnapló kivonatát is.
