Tóth Tibor: A szocializált mezőgazdasági nagyüzemek az igali járásban 1919 - Somogyi Almanach 13. (Kaposvár, 1970)

1. A termelőszövetkezetek létrejötte és szervezeti kiépülése

egyidejű kielégítése mellett.

:is Az 1919 elején újólag meginduló rekvirálások

39 egyéb politikai és ökonómiai meggondolásokkal is találkozva - a politikai közvélemény egy részét - sajátságosan a Szociáldemokrata Pártot és az érdekelt nagybirtokosokat - a nagybirtokok átmentésére inspirálták. Március 15-én Hamburger Jenő is ,,A földbirtokreform és a termelőszövetkezetek" címmel tartott előadásában egyértelműen az utóbbi mellett foglalt állást/'" A pár nappal később szintén Kaposvárott járó Varga Jenő beszédében kijelentette: „Csak a termelőszövetkezetek menthetik meg az országot az éhínségtől."

41 A március 21-ét követő napokban aztán végképpen eloszlattak minden, a birtokreformmal kapcsolatos várakozást. A Somogyvármcgye március 24-i számában „Ne aggódjanak a kisgazdák! címmel közölt egy állásfoglalást. Ebben a paraszti birtokok kisajátításával kapcsolatos híreszteléseket

42 cáfolva így ír: „A Magyar Tanácsköztársaság a munkával szerzett kisbirtokot nem akarja szocializálni. Ellenben, s ebből nem enged, igenis szocializálja a nagybirtokokat. Szocializálja s keresztülviszi a szocialista párt programjának a termelőszövetkezetek létesítésére vonatkozó pontját. A földbiztosok munkája egyelőre, de csak egyelőre szünetelni fog. Szünetel pedig addig, míg a Magyar Tanácsköztársaság kormánya ki nem adja utasítását a földbirtokreformra nézve. Ez az utasítás általában azon az elveken készül, amely elvet a földbirtokok rendezésére nézve a szociáldemokrata párt már ismételten hirdetett és követni fog."

4,1 A megyei szociáldemokrata pártvezetés természetszerűen szintén a nagyüzemek szocializálása és együttartása mellett foglalt állást. Ebben az irányban hatott Latinca januári nyílt levele is,'

1

'

1 de még inkább a bérmegállapító bizottságnak az új kollektív szerződést illető döntése. A kisgazda sorsnál magasabb életszínvonalat ígérő új cselédbérek szükségszerűen választották le a földreform táboráról a nagyszámú agrárproletariátus zömét. A megyei pártvezetés és személy szerint Latinca álláspontja - bár szintén a nagyüzemi termelés magasabbrendűségét vallotta - mégis rugalmasabbnak látszott az országos elképzeléseknél. A februári földtörvény megjelenése után, annak mintegy kommentárjaként Gauser Dezső: „Földreform, többtermelés és termelőszövetkezetek" címmel tanulmányt jelentetett meg." A brosúra, amely a megyei pártvezetés álláspontját is tükrözte, népszerűsítő formában tárgyaim a birtokmegoszlás, földreform, szövetkezesítés kérdését, összekötve mindezeket más, másodrendűbb (pl. mezőgazdasági ipar) kérdések részletezésével. A szövetkezetek fontosságát hangsúlyozva így ír: „A szövetkezetekbe való tömörülésre való törekvést az újgazdáknak tőkében és eszközökben való szegénysége teszi rendkívül kívánatossá. A többtermelés elérése céljából különféle szövetkezetek létesülhetnek, úm. termelő, beszerző, értékesítő, fogyasztási szövetkezetek stb. Ezek közül kétségen kívül legfontosabbak a termelőszövetkezetek.'"'

() Mindegek tételes rögzítése után a nagyüzemek ismert előnyeit hangsúlyozta, majd ezt követően a nagyüzemi forma különféle alternatíváit ismertette. A Gauser által ismertetett három variáns közös vonása a demokratikus belső berendezés volt. Az egyes üzemek igazgatását a választott igazgatóságra kívánta bízni. A gazdaságokban működő szakemberek - a később megvalósult formától eltérően - mindössze végrehajtó és legfeljebb tanácsadó szereppel bírtak volna/" Az első szövetkezeti variánst Gauser a következőképpen képzelte cl: „A tagoknak a szövetkezethez való viszonya tehát a következő lesz: vannak tagok,