Kováts Zoltán: Somogy megye népessége a XVII-XVIII. század fordulóján - Somogyi Almanach 12. (Kaposvár, 1969)
6. A jobbágyháztartások összetétele
A kérdéssel kapcsolatban érdemes felidézni Szabó István sorait és adatfeltárását: »Bereg megye követe az 1825/27. évi országgyűlésen a .jobbágytelken lakó nemesek adómentessége mellett érvelve, nagy „politicus vétekének tartotta, hogy már 1791-ben a „nemtelen famíliák" száma 1 256 995 volt ugyan, de ezek közül csak 762 593 háznép fizetett adót, míg 494 402 háznép a „nemesség szolgai titulusa alatt” mentes volt az adótól. Ma, másfél század távolából szinte valószínűtlennek tűnik fel ez a szám, hiszent azt jelenti, hogy a XVIÍI. század végén 100 adózó jobbágyra 65 nem adózó „nemesi szolga” esett. Ez a cselédtársadalom a századok során valósággal észrevétlenül, mintegy a társadalom alatt alakult ki és gyarapodott meg ennyire.«33 Az újabb feltárások fényében annyit lehetne ehhez hozzáfűzni, hogy nemcsak nemesi szolgák létéről van szó, hanem a jobbágyháztartásban dolgozókról e tekintélyes népesség kialakulásánál. A kialakulás a XVIII. századnál korábbi évszázadokra tehető. Részletkutatásaink Kosáry Domokos megállapításait erőteljesen aláhúzzák. A veszprémi püspöki levéltár anyagában egyházlátogatásokkal kapcsolatos gondos, névszerinti összeírásokat találtunk az 1748. esztendőből. Négy somogyi község anyagát a korabeli bejegyzések segítségével elemezve arra az eredményre jutottunk, hogy az össznépességhez viszonyítva a jobbágy háztartásban alkalmazottak lélekszáma 27,4%-ot tett ki. Ebből 11,1% családos alkalmazott volt. A családtalan alkalmazottak rendkívül változatos megnevezésekkel szerepelnek. Férfiak: inquilinus (zsellér), servus (szolga), famulus '(szolgája auriga (kocsis), porcarius (kanász), sodalis (mesterlegény), tiro (inas), orphanus (árva). Nők: inquilina (zsel- lérnő-özv.), ancilla (cselédlány), serva (szolgalány). A családosokat általában inquilinusnak vagy servusnak jelölik.31 A jobbágyháztartásban élők megoszlását egyes kategóriák szerint, az alkalmazottak szerint más somogyi községekből nyert adatokkal 1748-, 1757-, 1771-ből is próbáltuk elvégezni.33 Az adatok összesítései azt mutatták, hogy a községek felnőtt népességének csak 20—25%-a került a háztartásfővel az adóösszeírásokba, az 1767. évi úrbérrendezéssel kapcsolatban valamivel több, 30—32%. A felnőtt népesség megoszlását a következőképpen lehetett csoportosítani: 1748. 1757. 1767. % % Összeírásba felvett népesség aránya 20— 22 30»- 32 Rokonok aránya 24— 26 25— 27 Cselédek, zsellérek aránya a jobbágyháztartásban 21— 23 20— 22 Adózásba be nem vontak aránya 35— 29 25— 19 100-400 100—100 Olyan községekről van szó, amelyekben földesúri gazdaság még nem épült ki vagy csak minimálisan. A 20—23 százalék cseléd-zsellér munkája és személye a jobbágyháztartáshoz kapcsolódott. Ez a »lappangó« társadalmi réteg (Mérey Klára terminológiája) igen jelentős a XVIII. században. Az adózó »háztartások« átlagos lélekszámában ezek is benne foglaltatnak. Bázisadataink csak az adózókról vannak. 26
