Kováts Zoltán: Somogy megye népessége a XVII-XVIII. század fordulóján - Somogyi Almanach 12. (Kaposvár, 1969)
2. A feltárt adatok és bizonyító erejük (1695-97)
A települések lakói — az alföldi magyarsághoz hasonlóan — elsősorban állattartók. A lelőhelyek feltárt és feltételezhetően nagy számából arra következtethetünk, hogy ezek a települések nem voltak egyidőben lakottak és nem álltak fenn az egész hódoltság idején. Lakóik nyugalmasabb időt remélve visszaköltöztek az elhagyott falvakba. Ezek a régészeti kutatások olyan népesség létét bizonyítják, amelyekről eddig nem volt tudomásunk. A törökkor idején kialakult hagyományok tovább élnek még nagyon hosszú ideig. Nem véletlen, hogy a megye neves ismerője, Baksay Sándor még a XIX. század végén is így jellemzi Somogy népét: »... az ősidőkből átszármazott függetlenségi hajlam, mely viszontagságos harci korszakokban makacssággal és furfangossággal fegyverkezett, mely készebb volt erdőre szaladni és bujdosóvá lenni, mint magát a legkisebb fegyelemnek vagy fenyítéknek alája adni, s mely megtámadtatása esetén elszánt ellenállásban nyilatkozott. . ,<< Baksay Sándor jól ismerte Somogy népét. A »száraz« adatokból, megsárgult, szűkszavú iratokból bátran következtethetünk arra, hogy az »erdő« sokáig volt menedéke a somogyi népnek, még az adószedők elől is. 2. A FELTÁRT ADATOK ÉS BIZONYÍTÓ EREJÜK (1695—97) A török uralom alól felszabadult megyék népességének megállapítása — az előző fejezetben már vázolt körülmények miatt — igen nehéz feladat. Az első kísérletet Acsády Ignácz tette, hogy az 1720-as évek népességét meghatározza.9 Ekkor már a magyarság egy újabb megpróbáltatáson, a Rákóczi féle szabadságharc eltiprásán is túl volt, és viszonylag békésebb időszak következett. Űjabb kutatásaink is az 1718—1720 közötti időből tudtak pozitiven értékelhető új adatokat feltárni, de e fejezetben a történetstatisztikai források széleskörű feltárásával 1703-nál korábbi időszak népességi állapotába is bepillantást próbálunk nyerni. Láttatni kívánjuk az itt élő népesség tömegét, melynek pontos számát a történelmi irodalmunkban hagyományos 1720-as esztendőre kívánjuk meghatározni. A török uralom alól teljesen csak 1690-ben felszabadult megye népességi helyzetére két forrástípusból következtethetünk: a) az 1696. évi országos dicális összeírásból; b) a török utáni időkből fennmaradt földesúri összeírásokból és urbáriumokból. A XVII. század utolsó évtizedének Somogy megyei viszonyaival kapcsolatban még nem ismertetett és értékelt forrás az 1696. évi országos összeírás.10 A figyelmet talán azért kerülte el, mert a megye községeinek jórészét felsorolva csak az adó alapjául felvett szántóterületet tünteti fel, pedig ez az összeírás nyújt először átfogó képet a megye falvairól. Az 1696. évi összeírás keletkezési körülményeit Bakács István így foglalja össze: »1696. július 6-ra Pozsonyba hívták a megyék és városok 8
