Kováts Zoltán: Somogy megye népessége a XVII-XVIII. század fordulóján - Somogyi Almanach 12. (Kaposvár, 1969)
9. Adózó háztartások száma és az össznépesség
faluból kirajzások, elköltözések történtek, ha 45 százaléknál nagyobb a népességnövekedés, akkor beköltözés növelte meg az össznépességet. Az 1784/85-ös népszámlálás össznépességi adatával egybevetve új kutatási eredményeinket a községek népességnövekedés tekintetében a következőképpen osztályozhatók: 1695—1720 között megszűnt települések ........................................................17 N épességet kisugárzó, elköltözést mutató községek .................................46 A népességfejlődés »normális«............................................................................48 (30—45 százalékkal növekedik 1720-tól 1745-ig a népesség) Kismérvű betelepülés növelte meg a természetes szaporodás mellett a községek lélekszámút..................................................................81 ( 45—100 százalékkal növekedett a népesség 1720—1785 között) Nagyobb mérvű betelepülés növelte meg a községek össznépességét . 70 Összesen: 262 A megyébe történő beköltözések arányát már szemlélteti az, hogy az 1784 85. évi népszámlálás még 68 új települést említ, de ezek közül csak 44-nek a népessége haladja meg a 200 főt. Ezeknek az összege 1785- í>en 23 839. A megye legnagyobb települései 1720-ban Igái, Marcali és Nagybajom. Lakosságuk 1300—1600 között lehetett. Hasonló viszonylag nagyobb települések Balatonkiliti, Buzsák, Csököly, Kaposvár és Szigetvár. A két utóbbi mezőváros össznépességének a megítélése a legbizonytalanabb. Itt húzódhatott meg leginkább adózásba fel nem vett népesség. Ezek lakossága 1000—1500 között lehetett. 1000 lakost számláló települések még: Bárány, Erdőcsokonya, Karád és Látrány. A végső eredmény az, hogy a megye össznépessége 65—80 ezer között valószínűsíthető 1720-ban. Ez két és félszerese annak, amit az 1720. évi országos adóösszeírásra építve Acsády Ignác a századfordulón megállapított. A török uralom népességpusztító hatásának mérlegét Somogy megye vonatkozásában is úgy vonhatjuk meg, mint ahogy Dávid Zoltán országos vonatkozásban megtette, hogy az eltelt 150 esztendőben a megye népességének természetes szaporulata pusztult el.51 A bevezetőben már említett adat szerint Szigetvár eleste idején (1566) 60 ezer fő körül volt a népesség, 1720-ban 65—80 ezer között. Figyelembe kell azt venni, hogy időközben már betelepülések növelhették kisebb mértékben a népességet, s azt, hogy a megye déli részén horvát etnikumú települések jöttek létre a török időkben. Természetesen, ha a 60 ezres adat 1566-ban nem jó, s ennél többen éltek a megyében a XVI. század közepén, akkor a török hódoltság korszakában még ennél is nagyobb volt a pusztulás. Az 1720-ra megállapított népességszám arra is alkalmat ad, hogy megpróbáljuk elhatárolni, hogy a megye népességnövekedésében milyen mértékig játszott szerepet a természetes szaporodás és milyen mértékig a betelepülés az 1720—1785 közötti időben. 41
