Kováts Zoltán: Somogy megye népessége a XVII-XVIII. század fordulóján - Somogyi Almanach 12. (Kaposvár, 1969)
9. Adózó háztartások száma és az össznépesség
Ssz. Település neve 1695— 1714. házt. 1718. megyei házt.+cs. 1720. orsz. házt. 1720. megyei házt.-(-cs. 1720 össznépesség alsó és felső határ 1784— 1785. népsz. Várad 6 3 3 50 70 83 Várda — 7 1 4 5 1 70 100 254 Varjaskér 22 20 1 8 24 5 300 350 457 Városhídvég 56 32 4 25 37 1 500 550 953 250. Vásárosbéc 14 22 3 15 300 350 503 Visnye Hedrehely adataiban. Várvíz 2 bizonytalan — Vízvár — 13 300 350 606 Vörs 31 10 11 9 16 2 250 300 567 255. Zádor 11 18 4 13 250 300 407 Zákány 12 bizonytalan 525 Zala 14 7 1 10 11 150 200 478 Zics — 4 1 50 70 497 Zimány — 3 — 2 6 70 100 273 260. Zselickisfalud és Szilvásszentmárton 18 20 r Zi 14 24 6 350 400 764 Zselickislak 8 13 1 9 15 2 200 250 342 Zselicszentpál 11 15 3 13 16 3 250 300 315 65 340 79 510 139 661 A teljességre törekvő anyaggyűjtés és a nyert adatok értékelése több tanulsággal szolgált. Néhány kisebb település, amelyik még létezett az 1695—1714. közötti időben, elpusztult. Ezek száma: 17. Ez a népesség belső mozgására és tömörülésére utal. Új települések is feltűntek az 1718—1720. évi összeírásokban Ezek száma: 20. Már ez az arány is mutatja, hogy lényeges népesség- növekedés 1695—1720. között nem következett be. Figyelemre méltó az az egybevetés, hogy az 1720. évi országos összeírásban csak 223 települést tüntetnek fel, amikor a szélesebb körű feltárással 245 ténylegesen létező települést ismerünk. A települések viszonylag kis létszámúak, de előfordulnak nagyobb, erősebb települések. Ezeknek a lélekszáma 1785-ig viszonylag alig növekedik, ezek a települések inkább népességet kibocsátó falvak voltak. Kisebb települések közül (100—500 lakos) is jó néhánynak az össznépessége stagnál vagy visszafejlődik (ld. térkép). Hasonló jelenséggel állunk itt szemben, mint az Alföldön, ahol a megnövekedett szultáni városok lakossága népesíthette be elsősorban a területet. A későbbi fejtegetésben ismertetett kutatási eredményekből kitűnik, hogy a XVIII. században a természetes szaporodás mértéke évenként nem haladhatja meg átlagában az 5 ezreléket. Ebből következik, hogy 1720—1785 között természetes szaporodásból adódan csak 30—45 százalékkal növekedhetett a népesség. Ha ennél alacsonyabb a népességnövekedés, akkor a 40
