Kováts Zoltán: Somogy megye népessége a XVII-XVIII. század fordulóján - Somogyi Almanach 12. (Kaposvár, 1969)

5. A XVIII. század második évtizedének megyei adóösszeírásai

összegét, így megkapták, hogy egy dikára hány krajcár, esetleg forint esik. Ez alapján, attól függően, hogy egy adózó háztartásban hány dikát találtak, meghatározták az illető háztartás évi adóját.

Az összeírások adatfelvétele meglehetősen egységes az összeírás általános szempontjai tekintetében, de az, hogy milyen gonddal, milyen teljességgel végezték az adatfelvételt, más problémát jelent.

Az 1712., 1718. és 1720. években a következő rovatokat töltötték ki: »Hospites — filii et fratres uxorati — filii et frates non uxorati — inqilini et viduae — boves — vaccae — equi — juvenci et juvancae 3 annorum — juvenci et juvancae 2 annorum — vituli 1 anni — majales — majales 1 anni — triciti cubuli — siliginis cubuli — hordei et millini cubuli — avenae et speltae cubuli — cucuricae cubuli — vini urnae — alvearia apuum — molendinorum importantia — boves conducti pro aratura — hinnuli 2 annorum — hinnuli 1 annorum — oves et caprae — opifices — questores.«

Ezektől a rovatoktól való eltérést csak az 1712. évi szigetvári ösz- szeírásban találtunk, ahol a négy első, népességre vonatkozó rovat helyett csak »nomina colonorum« megnevezést találtunk.

Láthatjuk a rovatokból azt, hogy az összeírtak gazdasági erejére is értékes támpontot nyerhetünk, de most bennünket a népességi adatok érdekelnek.

Az összeírások forrásértékét emeli az, hogy az úrbéri népességen kívül az összeírásba felvették a kereskedőket és az iparosokat, sőt az öt curiális községben élő nemeseket is. A »hospites« rovatban általában a módosabbak kerültek, akiknek 2—6 ökrük, tehenük, lovuk és más állatuk volt. A kereskedők és iparosok is szerepelnek egyszer a »hospites«, vagy esetleg az »inquilini« rovatban, ezenkívül külön is feltüntették számukat az »opifices« vagy »questores« rovatban. Ez az adózás rendszerével volt összefüggésben, mert a kereskedői és iparos tevékenység még külön dikát is jelentett.

Az »inquilini« magyar fordításban zsellért jelent. A zsellérről azt mondja a magyar nyelv értelmező szótára: »T. Olyan jobbágy, aki egy nyolcad teleknél kisebb úrbéri földön gazdálkodott, ill. akinek egyáltalán nem volt telke. 2. Föld nélküli mezőgazdasági munkás; mezőgazdasági proletár.« (VII. kötet 633.) — Az 1. értelmezés közelíti meg a XVIII. századi szóhasználatot. Az inquiliniről ezekből az adóösszeírásokból az derül ki, hogy szegényebb adózó, aki kevesebb terhet tudott viselni, néhány állatot vallott be — 0—2 tehén, 1—2 sertés — és néhány kereszt gabonát. Töredék jobbágytelken vagy inkább cenzuális földön vagy irtvány- földön gazdálkodhatott. De találunk olyan egyházi összeírást is (1748, 1757, 1771), amelyből az derül ki, hogy az inquilini a jobbágy háztartáshoz tartozott, a telkes jobbágy gazdaságában dolgozott. Tehát e szegényebb paraszti réteg — termelőeszközökkel nem rendelkezve — kényszerült a telkes jobbágy gazdaságában, majd a kiépülő földesúri majorsági birtokon napszámos munkát vállalni. Ez a változás a majorsági gazdálkodás térhódításával, a »szabad« földterületek megszűntével válik általánossá. —■ Az itt felsorolt XVIII. század eleji összeírásokban kisebb »birtokkal« rendelkező, szegényebb adózót jelent az inquilini, tehát né23