Latinca Sándor válogatott írásai - Somogyi Almanach 11. (Kaposvár, 1969)

I.

mezés borzalmas. Minden van itt, csak megfizetni nem lehet. 1-én valószínűleg pénzt nem is fogok küldeni neked. Tudniillik Ukrajnában még a háború alatt beszüntették az alkoholgyártást; különböző alkoholt veszünk, hogy ezen más dolgokat vásárolhassunk. Az éjjel nagyon rosszat álmodtam, vajon nem vagy beteg? Hát a kis, drága fiam mit csinálhat. Címem még nincsen. Bizony, még hetek fognak elmúlni, míg címünk lesz. — Gondolsz-e sokat rám?

Az otthoniakat csókolom. Mindkettőtöket milliószor csókol szerető

apukátok

S. k. eredeti. PIA. LSzGy.

Alakulatával 1918 nyarán az olasz frontról a keleti hadszíntérre vezényelték. Levelét útban az orosz frontra az egykor Zlocsevnek, Zloczównak, Zo- locsevnek nevezett, ma Lengyelországhoz tartozó, és hivatalosan Zlotównak nevezett városkából írta.

6.

Budapest, 1918. december

Nem kell hadsereg! (Le a hadsereggel.)

(Részletek Latinca Sándor röpiratának fogalmazványából.)

»Nem kell hadsereg többé! —

Soha többé katonát nem akarok látni!«

Minden társadalmi szerv a fokozatos fejlődés törvényei (útján) következtében kezdetlegességéből kiemelkedik, és nemesebb törekvések által vezettetve iparkodik egy magasabbrendű civilizációban szabályozódni. —■ Csak a militarizmus tért ki a fejlődés törvényei elől, és mindinkább reakciós társadalmi szervvé alakult át, olyannyira, hogy az ókori népek hadseregei a mai militarizmushoz hasonlítva, valóságos demokratikus intézmények voltak. A hadsereg az ókorban sem volt a szellemi és erkölcsi erőknek forrása, a mai militarizmus azonban megölője minden politikai és társadalmi fejlődésnek.

*

Évezredek véres bálványait söpri el ez a világforradalom, mely nem polgári forradalom többé, hanem a katonazubbonyba beöltözött nép földrengésszerű megnyilatkozása. A világforradalom, mely egy pillanatra összezúzza a militarizmus abszolutisztikus uralmát, és leszámol a vérszomjas dinasztiákkal, a militarizmus forradalma volt, s míg a munkásság hatalmas támogatása szükségessé vált addig a polgárság szerepe számításba egyáltalán nem jöhet.

Ebben a világháborúban az érdekelt fél a harcoló katona veit, mert az emberek vágóhidján az élete forgott kockán, így osztályhelyzete sem a munkáséhoz, sem a polgáréhoz nem hasonlítható. Amikor azután öntudatra ébredt, és felkelt tespedéséből, nem a munkásság, vagy polgárság

14