Latinca Sándor válogatott írásai - Somogyi Almanach 11. (Kaposvár, 1969)
I.
Gyönyörű fotográfiája a sajtónak az angol Times is, melynek igazgatósági tagjai Oroszország legnagyobb í egy vei gyárának főrészvényesei. A háború előtt a Times vásárolta meg az Oroszországban megjelenő Novoje Vremját is, hogy így piszkos és mocskos politikai eszközökkel az emberiség és a kultúra rovására az államok fegyverkezéseit hatványozottan fokozza. A Times volt az, mely a tőke érdekében állandóan az általános védkötelezettséget hangoztatta. A Morning Post, a Globen, a Daily Chronicle, a Tablet és a többi angol lap nem volt egyéb, mint a kapitalizmus hirdető plakátja: nemzetközi nyugtalanságot előidézni, siettetni a fegyverkezést, hogy az állam megrendeléseivel milliókat bezsebelhessenek. Az angol lapok külföldi tudósítójukat rendesen felszólították, hogy katonai titkokat küldjenek; ezek a jelentések izgatták fel a kapitalista érdekeket védő hisztérikus diplomáciát, hittek a hazugság halmazában, ami néhány sajtószélhámos agyában fogamzott meg. A New-York Tribune és a többi amerikai újságok éppen olyan megfizetett orgánumai a mindenható tőkének, mint pl. az olaszországi Messagera, amelyet nem régiben lepleztek le, hogy másfél millió lírát vett fel a francia kapitalistáktól, hogy a háború folytatása érdekében a legmesszebbmenő uszítást fejtse ki. Különben az olasz lapokat nem szükséges leleplezni, mert Franciaország kormánya hivatalosan kijelentette, hogy huszonöt millió frankot költött az olasz lapok és újságírók megvásárlására. Már a tripoliszi hadjáratnál megismerkedhettünk az olasz sajtó mesterkedéseivel. A tripoliszi háború nem az olasz népnek, hanem a Banca di Roma klerikális nagybanknak és a vele összeköttetésben álló kapitalista sajtó egyenes kívánságára történt. Az olasz nép nevében követelték Tripolisz elfoglalását, holott a valóságban az történt, hogy a hadsereg felszerelését, az élelmezéshez szükséges gabonát, állatokat stb. az egész háború alatt a bank szállította, háború után pedig ugyancsak ez a bank uralta egész Tripoliszt. Németországban is a nehézipar szolgálatában áll a sajtó. Az Essen Konsorcium, Krupp és néhány kapitalista mostanában vették meg a Brémában megjelenő Weser Zeitungot, de tárgyalásokat folytatnak csaknem az összes nagyobb befolyásos újságok megvásárlása ügyében, hogy azokat alkalmas időben nagyobb profit reményében működésbe hozzák. Emlékezzünk csak vissza a német kapitalista sajtó produkálta német— kínai konfliktusra, amidőn a Krupp-cég sietett a kínai hadsereg részére nagymennyiségű fegyvert szállítani, nehogy idegen acél járja át a német emberi húsdarabokat. Úgy látszik, néhány ipari tőkés megrendelésére Helfferich volt birodalmi kancellár is hozzáfogott valami központi sajtó- osztály felállításához, mely állítólag az angol elleni gyűlölködést hirdetné. Pedig a háború negyedik esztendejében megszűnt a német és angol nép közötti gyűlölet, az ellenségeskedés már csak az angol Northcliffe és a német Krupp-féle sajtó között folyik, bizonyára nem a társadalmainak megmentéséért, hanem azért a hatalomért, amelyet a tőke a tőkével szemben akar kisajátítani. A Deutsche Tageszeitung az annexiós főszerepet játssza a német zsurnalisztika színpadán, különösen az utóbbi időben a háborús őrületnek lett irányadó orgánuma, az angol Daily Mailhez hasonlóan, mely ugyancsak a kapitalista oenzúra felügyelete mellett 10
