Tüskés Tibor: A déli part - Somogyi Almanach 10. (Kaposvár, 1968)
A hal úszni akar
csőlátót mutatja. »A folklór tárgyai, emlékei, szokásai is jelek, szimbólumok, amelyek új összefüggésbe helyezve, meglepő igazságokra villanthatnak, meglepő esztétikai hatást kelthetnek.« Mi legyen hát a sorsa a déli part népművészetének? Megnyugtatnak, elegendőnek látszanak a leltei és a földvári folklór-fesztiválok, a tánc és ének-bemutatók, az alkalmi népművészetó 'kiállítások, a »’táj- házak«? A környéken szép példát láttam arra, hogyan lehetne ízlésesen átmentem a népművészet értékeit a mába. A magyarod! tanító mesélte: — Összegyűjtöttük a faluban élő régi szokásokat, előadókat kerestünk hozzájuk, és 'évente kétszer a művelődési ház színpadára lépünk. Az emberek, akik eddig hallgattak, mint beomlott, sötét vermek, most megnyíltak. Egy idős emlber régi halásznótákat énekel. Egy hetven felé járó asszony lakodalmi köszöntőt mond. Van, aki citerán játszik. Nem tudós érdeklődés, etnográfus buzgalom vezetett. Jószerével nem is értek hozzá. A falu kollektív ünnepei ezek a napok, a közösség visszakapja azokat a kincseket, amelyeket az apák és nagyapák teremtettek. A régi formák szükségképpen megváltoznak. De arra vigyázni kellene, hogy ne sorvadjon el az az érzés és ösztön, ízlés és igény, amely a népművészet értékeit valaha létrehozta. A hal úszni akar A balatoni szőlőművelés meghonosítását a rómaiaknak tulajdonítják. De hogy ez a szőlőfcultúra a déli partra is kiterjedt, s hogy a rómaiak óta szinte megszakítós nélkül napjainkig tart, csak nemrég bizonyosodott he. Néhány esztendővel ezelőtt Szentgyörgy határaiban hatvan avar sírt tártak fel a régészek. A sírokból szőlőmaigvalk kerültek elő. A XVI. században Oláh Miklós Magyarország legnemesebb és legjobb bortermő vidékei közt Somogy megyét is felsorolja. Már idéztük azt a helyet, amikor a Balaton déli partján elterülő helységek közt So- mogyvánt említi, mely »gazdag apátsággal, és jeles bortermeléssel« rendelkezik. A török háborúk korában bőven volt ok arra, hogy az emberek igyanak. A bánat ellen a bor vigasztalt, s az öröm is magasabbra csapott, ha ital fűtötte. A kupák megoldották a szomorúságát, s a bor közelebb hozta az egy ügyben fáradólkat. »Igyunk, lakjunk egymással vígan, szeretetbül« — hirdette Balassi Bahnt. Persze volt ennél gyakorlatibb ck is a bor fogyasztására. A hosz- szú háborúskodások idején bedült a kutak szája, a források vizét békanyál födte be. A berekben egyébként is nehéz volt jó vizet találni. A mocsaras tájon a törökök is hamar rákaptak a borra. A malária, a mocsárláz ellen itták. A somogyi Balaiton-paPton még a XIX. században is sűrű járványok pusztítottak. Mivel a kolerát főként a fertőzött víztől kapták az emberek, okkal, ok nélkül bort fogyasztottak. Értéke se volt akkora, mint ma. Egy 1830-ból származó, egy napi vendéglői fogyasztást (étke24
