Tüskés Tibor: A déli part - Somogyi Almanach 10. (Kaposvár, 1968)

Veduta

tűnnek fel, mintha egymás előtt és mögött járnának, kelnének. A két várrom Csobánc és Szigliget. Ezek is sietnek egymáshoz: méltóságos vonulással közelednek egymás felé, már összetalálkoznak, Szigliget eléje vonul Csobáncnak, de az nagyobb, mint ő, s mikor Szigliget egész előtte áll, a csobánci rom az ő tornyai fölött tűnik elő. Akkor talán a két várkísértet szellemlakosai átbeszélgetnek egymáshoz. Aztán megint búcsút vesz egymástól a két várrom, szellemsuhanással elvonul délnek, északnak. És ezt a bűvészmutatványt mindennap hatszor ismétlik a vasúton jövők-menők előtt . . . «

Tévedés azonban, hogy csalk az északi pántnak van látványa, a délinek pedig nincs. Hogy az csaik egyetlen kék ecsetvomás. Lapos partszegély. Üresség, egyhangúság.

AM ászaikról tekint át és figyelmesen húzza végig tekintetét a déli parton, az ott is meglátja a forrnák változatosságát, a szintkülönbségeket, a táj gyűrődéseit s — újabban — az ember alkotta formákat. Aldgától Szabadiig a víz fölött sárga hotmokfal húzódik. Siófokon a toronyszállodák szürke betonfogsora harap az égbe. Földvár, Szemes, Lelle, Boglár egy-egy földkupac, biztos tájékozódási pont a ví/enjérónak. A fenyőéi kettős hegy éppolyan jellegzetes eleme a déli partnak, minit északon a Badacsony.

Egry József a Badacsony oldaláról, hátát a hegynek vetve, egy életen át festette a Balatont. 'Művészete bizonyítja, hogy délre is nyílik kilátás a vizen. Képein éppolyan visszatérő, szinte jelképes motívum, távlatot lezáró vonal a fonyódd hegy kettős sátra, minit a japán metszeteiken a Fudzsijama.

Igaz, hogy a -napnyugta délről a legszebb. Aranyhíd ível át a vizen. Fehér vitorlás siklik alá ja. A hajó árbocára tűzii a nap vörös korongját. De az északi széltől hajított felhők alá a Badacsony oldaláról látni leginkább. Egry szemében a ^balatoni párás fények« -innét a legigézőb- belk. A fénytörés északról a legszebb. A halászok páros csónakja a fo- nyódi kettős hegy előtt húzza -a hálót. Keresztelő Szénit Jánost is olyan térbe állítja, amelyet a kettős kúp zár le. A feleség portréja és a festő önarcképe mögött ás a ifonyódi hegy áll őrt.

Mi az, ami a déli part egész hosszában a táj legjellegzetesebb eleme? A jegenyék. A somogyi partra -nyíló látványt úgy tagolják, mint a kottát az ütemvonalak. Ök adják a táj ritmusát. Nemrég Illyés Gyula, aki ugyancsak az északi partról, a tihanyi fellegtváríból néz át Somogyba, írt ezekről a tájat alakító, 'tekintetet fogvatartó fákról. F-áju-k haszontalan, de megpihentetek a szemet, megnyugtatják a lelket, biztonságot adnak. Az egyik partrészen magánosán srtrázsálmafc, máshol kettős sorban menetelnek. »Hegy derekából nézem őket — írta. — A látkép itt csupa vízszintes . . . Ebben állnak merőlegesen, karcsún, de innen nézve is égig nyúlva a mihaszna jegenyék. S a táj így itt velük tízszerte több nyugalmat áraszt, mint másutt nélkülük... Miért biztonságosabb szinte általuk a táj, így magasból tekintve? Velük kapott kompozíciót; pontosan úgy, akár egy remek festmény. Jóvoltukból lett emberi...« Egykori földesúriak ültették ezeket a jegenyesorokat. Uradalomtól uradalomig, kastélytól kastélyig mutatták a nyílegyenes utat. Úri hintó nem porzik

7