Király István: Fejezetek a somogy megyei szarvasmarha-tenyésztés történetéből 1848-1945 - Somogyi Almanach 7. (Kaposvár, 1962)
A szarvasmarha-tartás fellendülése az első világháború előtt
Ha még jobban meg akarjuk közelíteni a marhatartás fő területét a megyében, akkor az igali járásban a falvak állományát is át kell nézni. Négy községet lehet találni, amelynek fejlődése messze maga mögött hagyta az igali járás marhaállományának általános fejlődését. Ha az 1895-ös adatokat 100 százaléknak vesszük, akkor Fonó szarvasmarha-állománya 1911-re 215,7 százalékra, Gölle marhaállománya 152,8 százalékra, Somogyszil marhaállománya 186,9 százalékra, Toponár szarvasmarhaállománya 179,9 százalékra növekedett 20 . Fonó, Gölle, Somogyszil, Toponár községek köré egy egész vidék marhatartása csoportosult. E vidék a kaposvári—igali műúttól, a kaposvári—dombóvári vasúttól és a megye keleti határától bezárt területen helyezkedett el. Még a Mezőgazdasági Kamara szakemberei elnevezték „kaposvölgyi marhatartásnak". Bár a falvak többsége távol esett a folyó völgyétől, mégis az elnevezést meg kell tartani, mert közvetlen területi kapcsolatban volt a valóban „kaposvölgyi" tolnai marhatartással. A kaposvölgyi falvak képezték a megye legfejlettebb marhalarió vidékét, fci vidék parasztsága korán gyors ütemben fejlesztette a szarvasmarha-tenyésztést. A vidék marhatartása kizárólag paraszti jellegű. A kaposvölgyi nagybirtokosok lemaradlak az ottani parasztság mögött a marhatartás fejlesztésében. A megye másik szarvasmarha-tenyésztő vidéke a csurgói járásban található. Erre a területre a gazdasági felügyelő hívta fel a figyelmet egy a földművelésügyi miniszternek adott jelentésében: „...Alsók — Csurgósarkad községek kerületem legjobb állattenyésztő és gondozó községek egyike. . ." 21 Az említett két község volt a központja a csurgóvidéki marhatartásnak. A marhatartó vidék kiterjedése kisebb, mint a kaposvölgyié. Ehhez a területhez számítható községek a következők: Csurgó Alsók, Csurgósarkad, Csurgónagymarton, Gyékényes, Porrog, Porrogszentkirály. A vidék marhatartása szintén paraszti jellegű. Fejlődését a csurgói Tejkiviteli Társaság erősen Ösztönözte. A csurgóvidéki marhatartás majdnem egy évtizeddel később lépett a gyorsabb fejlődés útjára, mint a Kaposvölgye. Ezért fejlődése az első világháborúig mérsékelt. Alsókon, ha az 1895-ös adatokat 100 százaléknak vesszük, akkor az 1911-ben elért fejlődés 117,4 százalék. Csurgón a marhaállomány fejlődése 1895-től 1911-ig 152,0 százalék volt. Gyékényes marhaállományának fejlődése ugyanebben az időben 132,2 százalék volt 22 . E vidék nem is a látványos fejlesztésben tünt ki, hanem a gondozás alaposságával. A szükséges szakisimereteket a csurgói mezőgazdasági (középiskola tanárai terjesztették közöttük. Nagyon aktívan vette ki részét ebből a munkából Kovács Pál csurgói tanár. A jó gondozás igazolására két korabeli dokumentumot sorakoztatok fel. 1913-ban Alsó-Gyékényes közbirtokossága községi bikát akart beszerezni és a gazdasági felügyelő tanácsát kérték. A felügyelő válasza a következő volt: ., . . .Alsókon jó, telivér simmenthali bikák kapha10 U. a. mint a 19-es jegyzet. Jt KÁL. Gazdasági Felügyelőség iratai. 1911. 110-es irat. 23 U. a. mint a 19-es jegyzet. to
