Király István: Fejezetek a somogy megyei szarvasmarha-tenyésztés történetéből 1848-1945 - Somogyi Almanach 7. (Kaposvár, 1962)

Tejtermelés és tenyésztő munka a marhatartásban

termőterületének több mint a felén a mezőgazdaság

1 tőkés fejlődése rendkívül lassú volt, feudális jellegű akadályok gördültek a szabadabb tőkés fejlődés útjába. A megye szarvasmarha-tenyésztésének fejlődése erőteljesen kiemeli, hogy a második világháború előtt a mezőgazdaság lendületes fejlődésének fő kerékkötője a nagybirtok volt, amelynek eltakarítása már egy évszázada érlelődő társadalmi feladat volt. 1945-ben a földreform forradalmi módon söpörte el a nagybirtokot és megnyitotta a lehetőséget arra, hogy a termőterület másik felén is ugyanannyi tejet lehessen termelni, mint 1945 előtt termeltek a parasztgazdaságok. Ë probléma elemzését azért tartom fontosnak, mert manapság a termelőszövetkezetek megszervezése után sok emberben felvetődik, hogy mi volt a történeti értelme az 1945-ös földreformnak, ha újra a nagyüzemek irányába halad a fejlődés? A második világháború előtti nagybirtok nem azonos általában a nyugat-európai vagy amerikai értelemben vett nagybirtokkal. A megye uradalmai ugyan tőkés nagyüzemek voltak, de a nagyüzemek legelmaradottabb, legkonzervatívabb fajtáiból. Ezért a 45-ös földreform nem a nagyüzem ellen irányult általában, hanem az ellen a nagyüzem ellen, amelynek termelő kapacitása a szarvasmarha-tenyésztésben még a szabad parasztgazdaságok színvonalát sem tudta megközelíteni. Az elmaradottság, mint láttuk, a tulajdontípus körülményeiből származott. A parasztság 45-ös forradalmi megmozdulását az teszi haladóvá, hogy olyan nagyüzemet semmisített meg, amely a történeti fejlődés adott fokán gátolta mind a mezőgazdaság termelőerőinek fejlődését, mint a társadalmi fejlődést. A szarvasmarha-tenyésztés fejlődése a megyében, akár az állomány számának, akár összetételének, akár arányainak fejlődéséről is legyen szó, vagy éppen a tej termeléséről, fényesen bizonyítja, hogy a parasztság forradalmi megmozdulása 1945 tavaszán, amikor eltakarította a feudális maradványoktól terhes uradalmakat a fejlődés útjából, történelmileg igazolt lépés volt és a megye mezőgazdaságának XX. századi történetében ez a lépése új fejezetet nyitott, * * * Az utolsó száz évben a tenyésztői munka történeti folyamata két korra választható szét. Az első időszak az első világháborúig tart. Jellemzője, hogy a megye kis és nagy tenyésztőinek állományából fokozatosan, de mégis gyorsan kiszorult a szürke magyar marha. Helyébe lépett a nyugati fajta marhák és a szürke magyar marha már hosszú ideje tartó spontán keresztezéséből született új marbafajta: a magyar tarka marha. Ezenkívül megtalálható a megyében néhány fajtatiszta siemmenthali tenyészet nagy és kis gazdaságokban, borzderes és berni uradalmi tenyészet. Az utóbbi két marhafajta azonban a XX. század folyamán elavult és 1945-re kiszorult a tenyésztésből. Fontos szerepet játszik a marhaállomány faj fa jellegének megváltozásában a bonyhádi tájfajta. A miiltszázad kilencvenes éveitől kezdve ez a fajta nagyszámban áramlott a megyébe. A tenyésztői munka történeti folyamatának második szakasza a két világháború között zajlott le. Erre az időszakra a tenyésztésben az a jellemző, hogy a figyelem teljesen a tehéntartás felé fordult és a tenyésztés is kezdett tudatosan törekedni a jó tejelő családok kinyom ozására. Ahogy országosan, úgy a megyében is fellendült a „törzskönyvelés". A tehenészetek ellenőrzésébe a kis és a nagygazdaságok egyaránt bekapcsolódtak. Másfél évtized alatt a hivatalos