Király István: Fejezetek a somogy megyei szarvasmarha-tenyésztés történetéből 1848-1945 - Somogyi Almanach 7. (Kaposvár, 1962)
A szarvasmarha-tenyésztés fejlődése a két világháború között
egyéb termékre is. Annak az oka, hogy Magyarországról mégis kevesebb marha és marhatartásból származó termék jutott ezekre a területekre, mint a monarchia idejében, abban keresendő', hogy a soviniszta külpolitika elvágta a jó külkereskedelmi kapcsolatok lehetőségét. Ez természetesen éreztette hatását a megye szarvasmarha-tartásában. Az az érv sem helytálló, hogy az első világháború döntően hozzájárult a visszaeséshez. Már az első világháború előtt megkezdődött az állomány csökkenése. 1911-ben 188 813 db, 1912-ben 184 910 db, 1913-ban 183 239 db, 1914ben pedig 182 281 db volt a megye szarvasmarha-állománya. Ez a csökkenő tendencia az első világháború után tovább folytatódott. Még 1920-ban 150 225 db, 1921-ben 161 249 db volt a marhaállomány. 1925-re már 144 429-re csökkent az állomány. Sőt a csökkenés a harmincas években még tovább haladt előre. Vizsgálva a számokat, arra a megállapításra kell jutni, hogy sem a háború, sem a békeszerződés nem lehet fő oka a csökkenésnek. Bár az első világháború szerepet játszott az állomány csökkenésében. Ebben az esetben egy már korábban is ható okban kell keresni a magyarázatot. A két világháború közötti szarvasmarha-tenyésztés előrehaladása a tejelő szarvasmarha-tartásban összegezhető. A tejelő marhatartás úgy a részletkérdésekben (az igázás csökkenése, az istállózás előrehaladása stb.), mint egészében is a marhatartást a belterjesség irányába vitte. A belterjesség fejlődése nem minden esetben követeli meg az állomány számszerű növekedését. Ha egy bizonyos területen például növekszik az eltartott állatállomány élősédya vagy az állati termékek mennyisége, akkor ez önmagában is a belterjesség növekedését jelenti. Lenin véleménye erről a következő volt: „Az állattenyésztés tőkés fejlődése nemcsak, sőt olykor nem is annyira a számbeli gyarapodásban mutatkozik meg, mint inkább a minőség javulásában, rossz minőségű állatoknak jobb minőségőekkel való felcserélésében, a bőségesebb táplálásban stb." (Lenin: Az agrárkérdésről 1. k. 195. o. Bp. 1950) A magyar tarka marha további térhódítása, a tejelő- és a tenyésztehenek arányának növekedése a megyében érinti ezt a tőkés mezőgazdaságra vonatkozó általános folyamatot. Ezt az általános folyamatot Lenin A kapitalizmus fejlődése Oroszországban c. munkájában más vonatkozásban is szóbahozta. Arról beszél, hogy a 100 lakosra vonatkoztatott állatiészám mindig nagyobb a külterjes gazdálkodás mellett, mint a belterjes gazdálkodás esetében. (Bp. 1949. 256—257. o.) Mindezek után megállapítható, hogy a belterjesség irányába ható fejlődés törvényszerűen az állomány csökkentése irányába hatott. Az okok eme egyetlen oldalának a megmutatása azonban a túlságos leegyszerűsítéséhez vezetne. A visszaesésben más tényezők is szerepet játszottak. Mindenekelőtt kell megemlíteni azt a nyomorpolitikát, amelyet a Horthy-rendszer kormányai folytattak. A lakosság nagy tömegeinek szegénysége csökkentette a keresletet a szarvasmarha-tenyésztés termékei iránt. Ez visszahatott az állomány számára. Szerepet játszott olyan tényező is. mint az államhatalmi szervek gazdasági munkájának hanyatlása a monarchia ugyanilyen munkájával szemben. A megye szarvasmarha-tenyésztése döntő súllyal a parasztság kezében volt. A paraszti marhatartás 1914 előtt sok esetben komoly állami támogatásban részeSí
