Király István: Fejezetek a somogy megyei szarvasmarha-tenyésztés történetéből 1848-1945 - Somogyi Almanach 7. (Kaposvár, 1962)

Új földművelési rendszer és új arányok az állattenyésztésben

elégítésére. Az ugar csökkenése, a kapásnövények és a takarmányféleségek megnövekedett területe, a betakarított termények mennyisége és a javuló értékesítési viszonyok együttesen mutálják, bogy a mezőgazdasági termelésben az új földművelési rendszer kialakulásával egyidőben a növények gazdasági értéke tekintetében új értékrend alakult ki. Az új értékrend kialakításában a legfontosabb szerepet az állattenyésztés és azon belül is a szarvasmarha-tenyésztés játszotta. A korszak mezőgazdászai közül Ujházy Imre így foglalta össze tapasztalatait: .,Mióta az állati termékek nagymérvű kereslete az állattartást jövedelmezővé változtatta, a növénytermelés az állattartás szükségleteinek kielégítéséhez idomult. A régente tartott kevés igényű szarvasmarha-állományt kiszorította a gyorsan növő, sok húst és tejet termelő, nagyigényű nyugati fajta szarvasmarhaállomány, amelynek takarmányszükségletét a kereskedelmi növények hulladékai és a természetes kaszálók kielégíteni nem tudták. Ez indokolta és tette jövedelmezővé a mesterséges takarmánytermelés nagyobb felkarolását. Ebből kifolyólag a régi és Somogy vármegyében is általánosan elterjedt három nyomásos vetési rendszer is idejét múlta és helyette a mesterséges takarmánytermelést felölelő szabad gazdasági rendszerek lellek általánosak."

86 Az új földművelési rendszer kialakulásánál a fő ösztönző erőt. e piacon keresztül, a kapitalizmus fejlődése az iparban jelentette. Az állattenyésztés termékei iránt is azért nőtt meg a kereslet, mert a városokban a lakosságnak tejre, vajra, sajtra, több bőrre és egyéb állati eredetű termékre és nyersanyagra volt szüksége. Az új földművelési rendszer végső soron éppen úgy az ipar tőkés fejlődésének köszönhette létét, mint ahogy az egész mezőgazdaság tőkés fejlődését a kapitalista ipar kifejlődése okozta. A nyomásos földművelési rendszer évszázadok óta tartotta magát, tőkés ipar nélkül megsemmisülésről szó sem lehetett. Sőt abban a kínosan lassú folyamatban, ahogy a megyében a feudális mezőgazdálkodás átalakult tőkés mezőgazdasággá, elsőrendű szerepe volt annak, hogy az ipari tőke. európai relációkban, gyenge lábon állt. Az elmaradt nagybirtok azért, tudta túlélni az lB48-as polgári forradalmat, mert az ipari tőke gazdasági pozíciói gyengék voltak ahhoz, hogy a szó technikai és társadalmi értelmében a forradalom előtt és után gyorsan végbe menjen az agrárforradalom. A társadalmi értelmű agrárforradalom 1945-ig nem is tudott végbe menni. Viszont 1848 után i felszabadult jobbágygazdaságok elindultak a tőkés fejlődés iitján. A parasztgazdaságok fejlődésében a századforduló táján már olyan jelenségeknek lehetünk tanúi, amelyek alapvető fordulatot mutatnak a XIX. századi és a XX. századi parasztgazdaság között. Mindenekelőtt a gazdálkodásban, a parasztgazdaság technikai felszereltségében, az épületekben, a háztartás bevételi forrásaiban, új mezőgazdasági kultéirákban és az állattenyésztésben látható a minőségi fordulat. A nagybirtok gazdálkodásában, a feudális maradványok görcsös őrzése mellett, szintén nagyon nagy változás állt be. Ha ezeket a változásokat együttesen értékeljük, akkor világossá válik, hogy egy olyan agrárforradalommal állunk szemben, amely csak a mezőgazdaságot érintette. Az agrárnépesség osztályviszonyainak fejlődése igen lassú volt. Tehát az átalakulásnak csak technikai és agronómiai vonatkozásai jelentősek. Ez az átalakulás sem olyan viharos gyor86 Csánki Dezső id. munkája.