Király István: Fejezetek a somogy megyei szarvasmarha-tenyésztés történetéből 1848-1945 - Somogyi Almanach 7. (Kaposvár, 1962)
Új földművelési rendszer és új arányok az állattenyésztésben
A kapásnövények adta termények áremelkedése azt jelenti, hogy e növények iránti kereslet a piacon megnőtt. Másrészt kifejezi, hogy a nyomásos földművelési rendszer megszűnése után a növények fontossági sorrendjében új és fontosabb helyet foglaltak el a kapásnövények, mint korábban. A tőkés mezőgazdaság igényeit kielégítő új földművelési rendszer létrehozásánál fontos szerepet játszottak a szálas takarmánynövények. Az úgynevezett pillangósok tápanyagban gazdag takarmányt adtak az állattenyésztésnek. Gazdag gyök érzetük és nitrifikáló képességük javította a talaj szerkezetét és nitrogénkészletét. Különösen talajjavító tulajdonságainál fogva az ésszerűen felépíteti vetésforgónak elmaradhatatlan alkatrésze volt a szálastakarmány-vetés. Tegyünk összehasonlítást az 1874-es év és a világháborút megelőző másfél évtized mesterséges kaszálói között. 1874-ben 24 769 k. h. volt a mesterséges takarmány vetésterülete. 1901 és 1915 között a főbb takarmányneműek vetésterületének alakulását az alábbi táblázat mutatja: A learatott takarmányféleség 1901—1905 1906—1910 1911—1915 katasztrális holdakban Lucerna 9 424 10 615 13 868 Lóhere 23 329 27 722 29 951 Baltacím 2 491 3 224 4 767 Oszi bükkönykeverék 1 195 1 201 2 228 Tavaszi bükköny keverék 36 326 40 494 41 883 Muhar 824 718 990 összesen : 73 589 83 974 93 687 Négy évtized alatt a mesterséges kaszálók területe megnégyszereződött. Az első világháború előtt öt éves átlagokban tízezer holddal növekedett a szálas takarmány vetésterülete. A legnagyobb jelentőségű takarmány a tavaszi bükkönykeverék volt. Mellette a lóhere és a lucerna volt jelentős. A baltacim, a muhar és az őszi bükkönykeverék csak kiegészítő takarmányok voltak. A tavaszi bükkönykeveréik. a lé>here és a lucerna mint zöldtakarmány és mint széna a megye állatállományának fő takarmánya volt. Nyáron az említett zöldtakarmányokat a legelők füve vagy csalamádé. ritkán abrak egészítette ki. Télen a mestersé'ges kaszabokról begyűjtött széna volt a takarmányozás alapja. Ezt kiegészítették árpaszalmával, kukoricaszár-szecskával és vagdalt répából készült keverékkel. Ritkább volt az árpa — és a kukoricadara abrak gyanánt. Amint az eddigiekből látható az új földművelési rendszer központi jelentőségű volt a tőkés mezőgazdálkodás kialakulásában. Ez a rendszer a legáltalánosabb és a legalapvetőbb intézkedéseket foglalta össze, amelyek szükségesek voltak ahhoz, hogy a feudális mezőgazdálkodás átalakuljon tőkéssé. Egyben lehetőséget adott a termelőerők gyorsabb fejlesztésére és a piaci igények jobb ki85 U. a. mint a 76-os jegyzetben idézett munka.
