Király István: Fejezetek a somogy megyei szarvasmarha-tenyésztés történetéből 1848-1945 - Somogyi Almanach 7. (Kaposvár, 1962)
A kaposvölgyi szarvasmarha-tenyésztés fejlődésének okai
Milyen jelentősége van a településnek a szarvasmarha-tenyésztésben a Kapos völgyében? Az istállózó marhatartás két dolgot követel meg: a nagytömegű zöldtakarmány házhoz szállítását, valamint az islállózás következtében fokozottan termelt trágya elszállítását. Ha a falu szélső területe távol esik a lakott terűiétől, akkor a paraszt túlsók időt tölt el a szállítással. Nem marad ideje az állatok fokozottabb gondozására. Pedig az istállózás éppen ezt követeli meg. A viszonylag kis lélekszámú kaposvölgyi falvak, amelyek még elég sík terepen terülnek el, különösen kedveznek a marhatartáshoz szükséges jó üzemi feltételek kialakításához. E feltételek, mint befolyásoló tényezők, nagy fontossággal bírnak. A paraszt bármikor hazasiethet állataihoz, nem tölt el sok időt a szállítással, nincs szüksége tanyára. Megjegyzendő, hogy alföldi szemmel nézve, az egész Kaposvölgye települése hasonlít apró falvaival egy sűrű alföldi tanyavilágra. * * * A kaposvölgyi marhatartás kialakulását erősen segítették a jó közlekedési viszonyok. Vaséitvonalak és mííutak fogják közre és hálózzák be a területet. A tej feldolgozása nyáron megköveteli a gyors szállítást. A sokat vesztegelt tej megsavanyodik. A vasútvonal melletti falvakban virágzó tejfeldolgozó ipart lehetett találni. Ez a tejipar szövetkezeti és tőkés lejipar volt. Falusi kis tőkések, mint a fonóiak ,,Márton bácsija", a csornai Orbán vagy a számomra ismeretlen nevű nagyberki paraszt-tőkés, akiről a harmincas években így emlékeznek meg: „ . . . Nagyberkiben már a földmíves ember is sajt- és vajgyártással foglalkozik", felhasználva a jó közlekedési viszonyokat, összefogták a táj tejtermelését 65 . Nem is beszélve arról, hogy meggazdagodtak. A marhatartást alakító tényezők számbavételénél nem szabad figyelmen kívül hagyni a táj vízrendszerét és talajai. E területet a Kapóssal együtt hét patak szeli át. A völgyben, ugyan szűk sávon, jó szénát adó rétek vannak. A völgyek fölé hajló hátságon mély zöldben díszlik a vörös lóhere, amit itt a nép ,kenyérnek" nevez. Nincs a tájon nagyobb összefüggő homokos terület. Talaja eredetileg erdei talaj. A talaj jellege: „...úgynevezett fakószürke vályog talaj. Ennek altalaja szürke agyag, helyenként sárga, kőtörmelékes, meszes homok és meszes agyag" 66 . Takarmánytermelésre alkalmas. Valamikor a lóherén kívül májusban vörös biborhere parcellák szakítotok meg a gabonák és a kukoricák tengerét. A júniusban másodszor virágzó baltacim pedig rózsaszínű szalagokkal ékítette a határt. A lucerna a lóherével azonos rangú takarmány ezen a vidéken. A mélyrétegű talajban az említett takarmányok mindig elég nedvességet és tápanyagot találtak. Nilrifikáló képességükkel gazdagították a talaj tápanyagkészletét. Dús gyökérzetük a kiszán tás után növelte a talaj humusz tartalmát. A jó összetételű és szerkezetű talaj, az intenzív takarmánytermelés, a nagytömegű istállótrágya e vidéket a magas termésátlagok és a jó mód vidékévé tette. * * # A megfelelő állattenyésztési tapasztalat felhalmozódása a Kaposvölgyében nem a marhatartás fellendülésekor indult meg, hanem jóval korábban. „Mi öregek 65 Somogy megye Trianon után. Szerkesztette: Dömjén Miklós. 66 U. a. mint a 64-es jegyzet.
