Király István: Fejezetek a somogy megyei szarvasmarha-tenyésztés történetéből 1848-1945 - Somogyi Almanach 7. (Kaposvár, 1962)

A kaposvölgyi szarvasmarha-tenyésztés fejlődésének okai

rültek. À Kapos völgyének aránytalanul sok szántóföldjének egyik forrása tehát az erdőirtás volt. A másik említésre méltó folyamat a XTX. század második felében játszódott le. 1848 után a földdel szűkön ellátott parasztság elkülönítette és maga között felosztotta a legelőket. Ez a folyamat a Kapós völgyébon 1848 után gyorsan végbe ment. Mire megjelent az 1894. évi XII. te, amely gátat akart ennek a folyamatnak vetni, már a közlegelőket felosztóták ós felszántották. Csupán a folyamat nagyságának érzékeltetésére az alábbi 12 kaposvölgyi falu legelőterületének nagyságát két egymástól távol eső időpontban felvázolom: A község neve A legelő nagysága kat. holdban A község neve 1864-ben 1935-ben Attala 311 201 Büssü 1444 102 Csorna 126 85 Gölle 3542 804 Igal 119 és 408 öl 232 Kapospula 314 és 479 öl 57 Kazsok 127 és 800 öl 29 Kisgyalán 208 130 Magyaratád 27 167 Patalom 62 és 100 öl 33 Ráksi 43 és 210 öl 44 Szabadi 77 158 összesen 6401 kat. h. és 397 öl 2209 kat. h. M

. Három falunak kevesebb legelője volt 1864-ben, mint 1935-ben. Ezen falvakban tekintélyes erdők voltak. A három falu erdejének nagysága 1864 és 1935 között így alakult. A község neve Az erdők nagysága kat. holdakban 1864-ben 1935-ben Igal 1978 kat. h. és 600 öl 847 Magyaratád 557 73 Szabadi 292 91 61

. 60 A táblázatot a KÁL. Főispáni rendezetlen iratok. 1864. A statisztikai és a közgazdasági bizottság jelentéséből és a Magyar Statisztikai Közlemények. Űj sorozat. 105. kötetéből állítottam össze. G1 U. a. mint a 60-as jegyzet.