Király István: Fejezetek a somogy megyei szarvasmarha-tenyésztés történetéből 1848-1945 - Somogyi Almanach 7. (Kaposvár, 1962)

A szarvasmarha-tartás fellendülése az első világháború előtt

Hetvennyolc uradalomból gyűjtöttek adatokat. A begyűjtött adatokból kitűnik, bogy negyvenöt gazdaságban már kialakultak a tejtermelő tehenészetek. Ez több, mint a fele a gazdaságoknak. Az érintett gazdaságok a megye uradalmainak nagy részét képviselik. Ezen adatokból kialakult képet a megye nagybirtokaira nézve jellemzőnek lehel elfogadni. Bár a tejelő tehenészetek létrejötte a nagygazdaságok több, mint a felében kétségtelen, mégis ezek a tejelő tehenészetek igen gyenge lábon álltak. A tej termelési eredmények még igen egyenlőtlenek. A marhaállománynak még nem uralkodó része a tehenészet. Hatalmas ökör, tinó és hízó marhaállomány a jellemző az uradalmak szarvasmarha-tartására. Vajon a parasztgazdaságokban mennyire általános a tejtermelés? Az első világháborúig a szarvasmarha-állománynak csaknem kétharmada volt a 100 k. holdon aluli gazdaságok tulajdonában. Ez azt jelenti, — durván számolva — hogy a nagybirtok csak minden harmadik marhát mondhatta magáénak. A nyers számok keveset mondanak a parasztgazdaságokban űzött marhatartásról. Szükséges, hogy a gazdaságok területét kapcsolatba hozzuk a marhaállománnyal. A szarvasmarha létszám és a 100 kh. szántóföld területének hányadosa kifejezi a szántóföldre vonatkoztatott szarvasmarha-sűrűséget. 1911-ben a két fő tulajdontípus gazdaságaiban a szarvasmarha-sűrűséget az alábbi táblázat mutatja. A gazdaságok A tulajdonukban lévő A tulajdonukban lévő Szarvasmarhanagysága szántóföld kat. h-ban szarvasmarha db sűrűség db/100 kat. h. 100 kat. holdon alul 310 891,3 122 353 39,3 100 kat. holdon felül 323 580,7 66 460 20,5 46

. Általában a szarvasmarha-sűrűség kiszámításánál bevonják a nevezőbe a rét és a legelő területét is. Erre azonban nem volt módunk, mivel 1911-ből csak a szántóföld 100 kh. alatti és feletti megoszlását ismerjük. Nagy hibát azonban így sem követtünk el, mert 1911-ben a természetes kaszálók területe 104,487 kh. volt. így a maximális torzítás a 100 kh. alatti és feletti gazdaságoknál 10 százalék alatt marad. A szarvasmarha-sűrűségben pedig mégegyszeres a különbség a paraszt- és nagybirtok között, Ilyen arányok esetében a természetes kaszálók elhagyása nem okoz alapvető változást a szarvasmarha-sűrűségből levonandó következtetésekben. A legelő elhanyagolása bizonyos mértékig történetileg is indokolt. Amint az eddigiekből látható a legelők fűtermése a szarvasmarha-állomány táplálásában egyre kisebb szerepet játszott. Különösen jelentéktelen volt a legelők szerepe a szarvasmarha-tartásban előrehaladott területeken, ahol az istállózás képezte a tartás alapját. Mivel a legelők szerepe a tárgyalt történeti időszakban a marhaállomány táplálásában csökkent, ezért az elhanyagolás\ikat megengedhetőnek tartom. A szántóföldre vonatkoztatott szarvasmarha-sűrűség — kü46 U. a. mint a 33-as jegyzetben idézett munka.