Takáts Gyula: Képek és versek útjain - Somogyi Almanach 6. (Kaposvár, 1961)

Nikla parasztjainak Berzsenyi Dánielről

..a népszorgalomnak is egyik főösztöne és rugója a becsületérzés. Ez teszi a vitéz előtt a halált könnyűvé, az izzadó munkás előtt a nehéz dolgot játékká, s ez teszi, hogy az, minden nagy terhei mellett is, nem elégszik meg a szükségessel, hanem szünet nélkül többre törekedik". Tanulmánya végén a falusi „nyomorult milliók érdekében" a mezei gazdaságok és polgárok érdekében egy olyan „népszerkezetről" beszél, amelyből nemzetgazdászainkat megelőzve már a XIX. század elején egy mezőgazdasági szövetkezeti rendszer patriarchális alapon nyugvó falu-közössége bontakozott ki. Ez a szerkezet „az egész gazdaságot együttes erővel folytatná, melynek minden jövedelméből minden ember a maga közreadott pénze, vagy munkája szerint venné ki részét . . . Végtelen lenne a nép ereje, ha az egyesítve s mindenkor cél szerint használtatnék és végtelen annak következménye mind gazdasági, mind erkölcsi tekintetben". íme ilyen vázlatosan a klasszikus cirádákkal árnyékozott Berzsenyi másik arca, a korából nap janikba átnőtt magyar mezőgazda alakja. Ezek után már így és e tanításokon át nézzük Berzsenyi életművét. Annak a költőnek a művét, aki „A poétái harmonisztika" c. írásában — melyet ugyancsak alig méltattak irodalmunkban —, világosan kimondta, hogy akárcsak gyakorlati nézetei a gazdálkodásra, a költészet hivatása sem öncélúság, hanem „az élettökély" megvalósításához a legalkalmasabb eszköz. 1954