Takáts Gyula: Képek és versek útjain - Somogyi Almanach 6. (Kaposvár, 1961)

Csokonai és Berzsenyi harca, avagy „a magyar poézis menetele"

munkával, előtanulmánnyal készült esszéjében végig a költői emelkedettség síkján mozog, háborgó érzéseit a logika és nemesség rácsaiba zárva, csupán a vers és az alkotás egész harmóniáját látja csak maga előtt. Klasszikus s annyira magyar jellegű szimbolizmusát, repülő, előretörő, türelmetlen poétái újításait nem mentegeti, csak magyarázza. Fájdalmasan szép hasonlata: ,,a poétái mű nem egyéb, mint szobor". Keserűen érezte, hogy Kölcsey nem erről az egészről beszélt, de széttörte azt, s külön tört füléről, orráról, csonkított részeiről mondott méltatlan kritikát. így jut az esztendőkkel előre A versformákról című kis tanulmányán át A poétái harmonisztika 1833-ban megjelent s alig ismertetett prózai remekéhez. E munkájában fejti ki mindazt, amiért egy életen át harcolt. Alátámasztja költői művét, verseit és irodalom-politikai harcát filozófiai mélységű esztétikával. Fölvázolja azt a hatalmas torzót a magyar hellén klasszicizmusról, melynek, mint költői iránynak, megalapozója és holtig harcosa volt. Csokonai, Berzsenyi versei ebben az egészben látszanak igazán hatalmasnak, tündöklő kincseknek. E mű befejezetlen alakján az eljövendő századok magyar költői lesznek még hivatottak dolgozni, és így költészetünk nagy ihletője ma is és biztos, az is lesz egy eljövendő, tökéletes magyar költői stílus lerakásánál. Életet és művet akart egyesíteni. A költészet hivatását nem öncélúnak látja, de az élettökély megvalósításához a legalkalmasabb eszköznek. Szépség és hasznosság így találkoznának harmóniában. Nem „hangicsálni", hanem használni, tanítani a feladata a magyarklasszikus lírának, mint hajdan a görögségnél, hol religio volt. ,,A költészeti szép így legyen a szépnek, jónak, hasznosnak, célirányosnak harmóniás vegyülete." Emberit, természetest hozni, az ideálist és reálist összehangolni, anélkül, hogy az ideális romantikus és a reális szobrászat, festészet legyen. Ez a poétái cél: életstílus, mely a köznépnek is kenyér lenne, s így egy nemzet alapozója, akárcsak a finneknél a Kalevala. E szellem felé a görög-alapozású és természetű irodalmunknak, szűkebben líránknak, meg kell találnia az utat, hisz műveltségünk gyökerei a görög-latin mellett, mint Kosztolányi mondja, a Kalevala tele vényébe nyúlnak vissza. 1941