Takáts Gyula: Képek és versek útjain - Somogyi Almanach 6. (Kaposvár, 1961)

Csokonai és Berzsenyi harca, avagy „a magyar poézis menetele"

A német mindent mesterkél, pancsol, cl is ront, A magyar ellenben Természet gyermeke mindég. A kollégiumi tóga egyenruháját sem tűrte. Erdőkre, mezőkre járt. ,,Inkább három nap szabadon, mint megkötöttségben háromszáz esztendő" — vallotta. Peripatetikus görög lélek s pedagógus, melyhez a magyar szellem oly közel áll, s irodalmunk és szellemünk önigazolását is a hellén-latin szellemben kereste. E típusnak két tökéletes alakja Csokonai és Berzsenyi, és a debreceni költő-természettudós társaság, Fazekas, Földi, Szentgyörgyi. A hortobágyi pusztában viruló füvészkert s alakjai úgy rémlenek elénk, mint az attikai kopár mészkövek között a hellén tempék lakói, ösztönileg vonzódott a latin szellemhez, s hiába tereli Kazinczy a tizenkilenc éves ifjú figyelmét a német lírára, s küldözgeti neki Kleist, Bürger és Herder munkáit. A németet sem bírja még jól, inkább az olaszt tanulta meg, mondván, a németet később úgyis elsajátítja. Ám ugyan akkor ifjan jól ismeri, fordítgatja Homér, Theokritos, Pindarus, Apollonius verseit, Sophokles, Euripides, Aischylos műveit, Anakreon dalait. Ibycus, Steisichorus, Bacchilidss munkáit. A sétálva tanító, osztályokban és istentiszteleten nem megjelenő 'huszonkét éves elmozdított „professzor" Horatius nyelvén nagyszerű orációval búcsúzik a debreceni kollégium ifjúságától. A latin nyelvben éppoly választékos, mint anyanyelvén. Bohém hitével indul az országnak. Literatúránk ügye lebeg szeme előtt, hordozva kifizetetlen magyar poétasorsát, mely így szólal meg Földi hadházi bogáncsos sírja előtt: Nincsen! — De nyugodj a ligetek megett, Nyugodj dicső test: Én velem is csak így Bánik hazám, bár drága vérem Érte foly, érte fogy, érte hül meg. Elszegényedett nemesek kapcás, szűrszabó unokái és jobbágy fuvarosok vásározó szekereken hordozzák szerte hazánkban görög, latin, olasz, francia, angol, német könyveit, kéziratait. Sárospataktól Pozsonyig, Somogytól Erdélyig vándorolja e portyázó lélek az országot. Sokban hasonlít ez Tinódi, Petőfi, vagy Erdélyi József országos barangolásához. Ily területeket „kitapasztalva", megismerve, ne csodálkozzunk, hogy nem volt nyelvújító neológus, akárcsak Berzsenyi sem, aki Kazinczyról említi a Kritikai levelek-ben: „elég csóragot kelle tűrnünk, míg nyelvünk gazdagságának természetesebb forrását megnyithatnók", és Csckonaival együtt a közvetlen módot ajánlotta a nyelv szókincsi gyarapítására. Azt a munkát, melyet a finn akadémia végez az új népszótár összeállításával. „Magyarjaim! Literátorok! ne csak a külföldi írókat olvassátok, hanem keressétek fel a robotázó együgyű magyart az ő erdeiben és a scyta pusztáiban, hányjátok föl