Takáts Gyula: Képek és versek útjain - Somogyi Almanach 6. (Kaposvár, 1961)

Csokonai és Berzsenyi harca, avagy „a magyar poézis menetele"

szetével szemben, kiknek emberi nagysága s lírája műveikből csak ma kezd teljes nagyságában kibontakozni. Maga Vitéz Mihály is, korából kinőve látta költészetének és életének értelmét: „írok a XX. vagy a XXI. századnak, írok annak a kornak, melyben a magyar vagy igazán lesz, vagy igazán semmisem." Jóslata kísért századunkban is, mikor nemzetünk s irodalmunk legjobbjai hősi erőfeszítéssel küzdenek népünk emelkedéséért. Költészetünkben a szép tökéletes meghódítására, ennek az érzésnek nagy ösztökélő hatása volt. E két poétánkban is tudat alatt ott kísértett az idő réme. Nagyszerűt, s nagyigényűt hozni, hisz egykoron tán idegen nyelven kell tovább élniük. Az időt, melynek szárnyán e történelem suhog, a múltat s jövendőt Csokonai az Újesztendei gondolatok című verse formai remekében ütemes trochaeusokkal, váltakozó időmértékes jambusokkal így kísérti: így teszel te óh idő! A nemzetek forgó enyészetével, Most az egyik nagyranő, S a másik elmúlik saját nevével... Nem lehet jelenvaló. Csak múlt, s jövendő pont lehet tebenned; És miként a pusztaszó Repten repül, úgy kell veszőbe menned. És Berzsenyi: De jajj, csak így jár minden az ég alatt! Forgó viszontság járma alatt nyögünk, Tündér szerencsénk kénye hány vet, Játszva emel s mosolyogva ver le. így találkozik e két, annyira ellentétes alkat, és más-más oldalról is egy cél felé közelítő szellem a végtelen kapujában a sors előtt, melyből mindegyik az elrendelést s az érdemet ostromolja gyötrődő lélekkel. Csokonai atyai örökségként kies pannon derűvel, s anyai részről kellemes szellemességgel sziporkázó, „a kenyér sík óceán járói" való alföldi lélek. A másik, Berzsenyi, „nagy ősi vérrel háborgó" dunántúli. Mindegyik családjával, temperamentumával, életszemléletével magyar alkat. De mennyire különbözők! Csokonai kispolgári család csodagyermeke. Négy éves, már olvas, öt éves, már verseket csinál. A rideg debreceni kollégium professzorai versengve tanítják, öntik bele a tudást, és szokatlan kivételekkel halmozzák el. Nyúlánk hosszúarcú, hajdúorrú legénnyé serdült, ki egy diáktársaiból alakult irodalmi körben, hogy az olasz versről beszámolhasson, megtanul olaszul. Latinul már jól tud. E latin—olasz szellem, melyben irodalmunk útja fekszik, végleges hatással van életművére. Rolli, Metastasio, Chiabrera, Zappi játékos verstechnikája, a zenélő nyelv,