Takáts Gyula: Képek és versek útjain - Somogyi Almanach 6. (Kaposvár, 1961)

A 150 éves Dorottya

pét az ihlet szárnya. Csokonai szavaival élve, — melyeket az ihletről szólva mond —, érezzük benne ,,a poétái munkára a kedvet, kiderült képzelődést, helyénvaló ítéletet, jóízű elandalodást, borulást, ragadtatást". Egyszóval, a Múzsa ,,jó órában találta". Líránk egyik legszebb darabja A magánossághoz. De legyünk igazságosak. Nemcsak az óhajtott „szent magánosságból", hanem ennek a vidám társaságnak az életéből is kerekedett egy költői remeklés. Ez a Dorottya, vagyis A Dámák diadalma a farsangon, a négy könyvbe szedett furcsa vitézi versezet. Irodalmunk egyetlen vígeposza, melyet, mint mondja „Somogyban laktomkor, ennek az előttem holtig édes emlékezetű vármegyének kedvéért szerzettem". Somogy, de különösen Kaposvár nem sokkal dicsekedhet az irodalomban. Ezekkel a szavakkal és a Dorottyával méltán, melyben Kapósnak és az 1799-es rövid farsangnak emléket állított. Az eposz kezdetén megint csak Somogy határán, a szántódi révnél vagyunk. De most, ahol a költő 1798 tavaszán oly reménytelenül állt, most helyette 1799 telén a velencei farsangi mulatságok megszemélyesítője, Carneval herceg és tarka népe gyülekezik. Csilingelő szánokon és lóháton indul Kaposvár felé leány, menyecske és házasság jegyzésre. A barokk pompájú főispáni beiktatástól ihletve (melynek adatait és előkészítésének a Dorottyával összefüggő leírását a kaposvári levéltárban megtaláltam és a Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyvében fogom közölni), s ennek emlékeiből most Csokonai tollán maskarás karnevál kerekedik Kaposvárig, Fölöttük Pegasus szárnyain az élesszemű költő. A felvonulás leírása csupa csillogás. Hűséges korrajz. Kívülről fényes alakok egy rokokósan díszítő toll rajzaiban. De ne tévesszen meg bennünket a fényes külsőség. Előszavában jóelőre maga jelzi, hogy célja nem „az üres álmélkodás". „Nem azt akarom, hogy Szabadvölgyi úr azt mondja költeményemre: Ejnye no, az ilyen amolyannak be gyöngy esze van! Ugyan no, hogy tud már ilyen átkozott portékát kigondolni? Mi ördög . . . Vagy, hogy Háromlovy uram úgy elandalodjon rá, hogy egy pipa dohánya tízszer is elaludjék az olvasás közben, az asszonyság pedig a sok csuda képekkel majd minden éjjel véle álmodjék . . . Már ilyen istóriákat, talán nyolclovas debreceni szekérrel is lehetne a pesti vásárra vitetni, de a szatíra vajmi nyögve-nyelő orvosság." Nincs kétség, a cifra és vidám társaságba a szatíra csípős nyilát lövi. Ugyan védekezik a valóságos jellemek, élő személyek és megtörtént események vádja ellen, de itt is, ott is ellentmondásba keveredik a Dorottya előszavával. Szatíra ez! De mézestollú nyíl. A gavallérokon és dámákon keresztül társadalmi osztályt talál. Maradi, mulatságnak élő, eszem-iszom életformát. Míg mások ezeknek ebédjét készítik, Csokonai a külső csillogás alatt így tárja elénk a tartalmat, szellemi lomposságot és üres dicsekvést: Egyik azt vitatja, hogy Bonapárt megholt, Másik, miket csinált, mikor insurgens volt. Egyik arról beszél, melyik szebb paripa, i3