Takáts Gyula: Képek és versek útjain - Somogyi Almanach 6. (Kaposvár, 1961)

A 150 éves Dorottya

A 150 ÉVE§ DOROTTYA A Csökölyben és Hedrehelyen vendégeskedő Csokonai 1799ben írta a Dorottyát. Épp 150 esztendős tehát irodalmunk egyetlen vígeposza. Mielőtt rátérnénk erre a furcsa vitézi versezetre, talán nem lesz érdektelen, ha végigjárjuk Csokonai somogyi útját és megnézzük, hogyan jutott el költőnk a Dorottyáig e két év alatt. 1798 tavaszán Vitéz Mihály kettős csalódással állt Somogy határán, Keszthely alatt. Szerelmét, Lillát, míg ő polgári megélhetés után nézett a Georgicon és a csurgói gimnázium alapítójánál, Festetich Györgynél, érzi, elveszítette, s ráadásul még csak ígéretet sem kapott a segédtanári állásra az iskola alapítójától. E kettős csalódással viaskodva, Tihany remetebarlangjai, Füred forrása és Szántód révének szögletében írhatta A tihanyi echóhoz c. költeményét. E vers mindennél maradandóbban rögzíti társtalan, reményvesztett lelkének kétségeit. Mint a kő, az eltűnt tenger világát, úgy emeli föl a suhanó időből e vers egy lelki katasztrófa rajzát: Zordon erdők, durva bércek, szirtoki Harsogjátok jajjaim! Tik talán több erezessél bírtok, Mintsem embertársaim, Kik keblekből számkivetnek, És magok közt csúfra emlegetnek Egy szegény boldogtalant. Ilyen a beköszöntő. így lép Somogy földjére a költő. — De hol az olvasó? Hol a magyar irodalom? Előtte mi van és mit lát? — Ha magunkat beleképzeljük Csokonai helyzetébe a szántódi révnél és végiggondoljuk, amit ez a számkivetett és magányos pillanat jelent a költőnek, akkor egyszeriben kitárul'előttünk nemcsak a magyar irodalom és író XVIII. századi helyzete, de kibontakozik mögötte az a társadalmi és gazdasági háttér is, melynek ez a kivetettség természetes következménye. Helyzete annál szomorúbb, mert irodalmunkban ő az első, aki megélhetését az írás ingatag anyagi alapjaira tette föl. — Kihez forduljon? — Pozsonyban az országgyűlés alkalmából már végigudvarolta mágnásainkat. Az országgyűléssel együtt oszlottak szét reményei. — A középbirtokos osztályban keresse olvasóit? . . . Mi volt ez? — Önelégült birtokosság, mely falusi magányában sem anyagi erejével, sem életével nem tudott mit kezdeni. Életformája és műveltsége nyugathoz viszonyítva parlagi. Viszont városi és vidéki polgári rétegünk jórészben idegen volt, úgy érzésben, mint műveltségben. Mezőgazdaságunktól függő iparosságunk, ha anyagilag a közép-