Takáts Gyula: Képek és versek útjain - Somogyi Almanach 6. (Kaposvár, 1961)

Műfordítások Janus Pannonius verseiből

Mert feje oly pici, hogy már megközelíti a nullát s rá még, nulla az ész ebben a semmiben is. SZAMÁR-BESZÁLLÓ Ő, utazók, rakjátok e helyt le a terheteket, mert ím az irás biztat: itt a szamár-pihenő. POLYCARPHOZ Hála, szerencsésen hazatértél déli utadról, légy üdvöz, kit az ég visszahozott, de ha már itt jársz, kedves lenne, ha utad házamig hozna s nem fárasztana el végül e vargabetű. Ó, ha csevegve egész nap leshetnem szavaidból szörnyű kalandjaidat s cifra utadról a hírt. Hogy mint mennek a dolgok szép Ausonia földjén? Városok? Emberek? és mind az amit te mesélsz, így, ha a balga remény nem csalja a vágyamat, akkor véled egész Rómánk tér a szivünkbe megint. SEVERUSRA Pompás mód bizonyítja íme könyved mint vessük meg a hírnév csalfa fényit. Ám jól van, de ha pajtás a dicsőség oly hitvány ahogyan bizonygatod te, mint történt, hogy a lap-fején neveddel harsog a míniumfesték lobogva. A SZŐLŐRŐL Nemcsak eszik, de iszik, szőlőt ki szemezget a tőről, hogy Ceres enged, lásd, Bachusom, itt az a perc. A HAJÓTÖRÖTT FRANDUSRÓL így szólt Frandus, amint a Póba merülve evickélt, Lám, szomorú módon veszt el a sors keze, mert Már ha muszáj folyadékba, azért más lenne halálom, Hogyha borod nyelvén vesznék, Bacchusom, én. ÖNMAGÁRÓL Égre magasztalsz, hajdani költőkkel hozol össze, füllentsz, jól tudom és mégis jólesik ez. PROSPERUSRA Én ne szeretnélek, Proszper? — Nesze, itt a bizonyság, Jussál égbe, de most, — óhajom ennyi csupán. BILBILIRÖL Bilbili egy vágásra teremt vasat és aranyat, de sajna e két fémtől pusztul az emberiség.