Takáts Gyula: Képek és versek útjain - Somogyi Almanach 6. (Kaposvár, 1961)

Műfordítások Janus Pannonius verseiből

MŰFORDÍTÁSOK JANUS PANNONIUS VERSEIRŐL GRYLLUSRA Míg te dalolsz, Gryllus, hallgatnak a tücskök a pusztán, bár bedagadna a szád, s zengne a pusztai dal. A KI KÖZÖSÍTETT RE Tiltja az egyház, hogy veled érintkezzen a hívő, senkise jár veled és tiltja az asztalod is. Márkusom, hát ide hallgass: hogyha parancs kötelezne akkor is futnék én asztalod, arcod elől. AZ ÁLNOK FARKASRA Jól emlékszem e? Ilykép szólt a görög szava egykor: Mást hordoz Leucon s mást Leucon szamara. Farkasom, ejnye, mintha csak illene rád is e mondás, mert az eszed mást hord, mint ami nyelveden ül. GAURINUSRÓL Nincs kétség Gaurinus éppen oly nagy, mint Camillus. Egyik trónját s a másik nyelvét szerezte vissza Láciumnak. RUFUSRÖL Hogy nem tetszenek, írod, a jámbor hadnak a pajzán verseim? — Ejj, mi öröm! — Tapsol a nagy sokaság GAURINUSHOZ Olvasgatva a könyvemet, így szóltál Gaurinus: — Nem tanítottam ilyent. — íme bevallom, igaz, mesterem erre te nem tanítottál, ám amiből ez sarjadt, — kérdezem én — nem te vetetted e azt ? A HAJÓKÁZÓ VINCÉRŐL Megbámulva Velencét s mit sem sejtve viharról, Vince lovag büszkén, nézd a hajóra felült, és miután agya forgott, gyomra gyakorta kiloccsant, nagy puha hajait is kékre zötyölte a fa, így szólt nyögve a parton: Többet sem cipel ily dög, melynek a kantárját pont a farára kötik. BIRKÁSRA Nincsen olyan föld? És a fejetlen nép rege lenne? Nézz Birkásra, legott változik ebbe hited.