Takáts Gyula: Képek és versek útjain - Somogyi Almanach 6. (Kaposvár, 1961)

Janus Pannonius

Jól esnének-e tán durván kínpadra feszítve dús lakomák, vagy akár mézes-izű italok? E sorok szavaiba csak be kell helyettesíteni, ha szabad ilyen gondolatot realizálni, a költő-fejedelem gazdagságát a Krőzus szó helyett és a királyi trónt az isteni trón helyébe. Mindenesetre közrejátszott költőnk lázadó szerepénél Mátyás önkénye is. Janus lázadásában és menekülésében van valami a szabad, felvilágosodott lélek irtózásából. A klíma fojtotta testileg és lelkileg egyaránt. Vagy mondjuk így, vágyott Itália és a költőtársak után? Sok volt a megalázó dicsőség és erős a tizenegy év emléke? Ami még az „életet" illeti, hátra lennének epigrammái. Ezek, akárcsak Vörösmarty eddig eléggé mellőzött epigramma költészete, külön fejezetet érdemelnének. Itt is Husztit kell idézni: „Néha, ugy látszik, mintha Janus minden élményalap nélkül, mintegy a levegőben puffantana el egy ötletet". Aki ismeri az eipgramma természetét és születésének az alkalmi tárgyhoz, személyhez, érzéshez, vagy közviszonyokhoz való kényszerű kapcsolatát, az ilyent fel sem tételezhet. Legyenek ezek az epigrammák akár erotikus vonatkozású, akár személyre, közállapotra lőtt mérges nyilak, azok mögött mindig megvan az „élmény-csíra". Kár históriai alapon vagy filológiával oknyomozni a hitelességet. Epigrammáinak minden sora él. Sokszor két sor is elénk varázsolja a kort, a kor szellemét. Aki e sorokat írta, nem a „levegőbe", de a valóságra lőtté mérges-epés, vagy szellemtői ragyogó, csiszolt nyilait. Röviden és vázlatosan talán sikerült leírnom azt, amit éreztem Janus Pannonius verseinek olvasgatása vagy fordítása közben. Mindez igen csekély megismertetéséhez. Anyaga óriási, de hamarosan elkészül egy kétnyelvű kiadás, mely felidézi szellemét és ragyogó költői tehetségét. Mindez Kardos Tibor érdeme, aki itthon és Janus Itáliajában maga köré gyűjtötte és szaktudásával segítette a fordítók munkáját. A magyar irodalom és olvasó végre majd magyarul ismeri meg azt a költőt, akit egy holt nyelv eddig elzárt azoktól, akikhez elsősorban tartozott. 1949