Takáts Gyula: Képek és versek útjain - Somogyi Almanach 6. (Kaposvár, 1961)

Könyvek, könyveim

keserű falat volt részünkre. Egyéni vonzódásom és Pannóniánk rokon, latinos arculata mégis egyre közelebb vitt a klasszikus irodalomnoz. Ebben segítségemre voltak a pécsi egyetemen Gyomlay Gyula előadásai, akinek az órákon rögtönzött kristálytiszta magyarságú fordításai eloszlatták bennem a középiskolám kellemetlen latin emlékeit. A középkori latin irodalom kötelező tanulása Janus Pannoniuson át kedves költőimmé tették Vergiliust, Catullust és Horatiust. Ettől kezdve a latin auktorokat, a fordításokat és a kétnyelvű, új kiadású klasszikusokat is gyűjteni kezdtem. Ez Pécsett történt. Aztán Munkácson, a havasok aljában legmeghittebb emlékeim közé tartozik az az esztendő, amikor mint tanár, magányosságomban szinte kizárólag a görög verssel és drámával foglalkoztam. Az Árpád gimnázium tanári könyvtárában szép gyűjtemény állt rendelkezésemre. Ez a munkácsi környezet természetesen újra fölelevenítette bennem apám könyveiből merített csodálatomat az orosz klasszikusok, és kíváncsiságomat a szovjet irodalom megismerésére. A fiatal és Prágában tanult tanártársaim nagy szeretettel segítettek. Könnyű és érdekes volt ez az ismerkedés Szaltikov-Scsedrin, Solohov, A. Tolsztoj, Gorkij, Nyekraszov, Lermontov, Tyutcsev, Blok, Majakovszkij és Jeszenyin munkáival, hisz ők rajongó szeretettel és szenvedéllyel magyarázták szép magyar nyelven azt, amit én az ismeretlen nyelvből sor hasem hámozhattam volna ki. Mindezeket az alkotásokat aztán 1945 után egyre szebben fejlődő könyvkiadásunkban, nagyszerű fordításokban üdvözölhettem újra. A versek mellett az esszé irodalom és az irodalomtörténet is érdekelt. E gyűjteményben a boldogult Szerb Antal, Halász Gábor. Schöpflin Aladár, aztán Füst Milán, Babits Mihály, Kosztolányi, Németh László, Illés Endre, Sőtér István, Tolnai Gábor, Kardos Tibor és Nagy Péter munkáit említhetem elsősorban. E könyvek között verstani, metrikai, verstörténeti tanulmányok váltogatják egymást írói arcképekkel, művelődés- és művészettörténeti, filozófiai és egyéb esztétikai munkákkal vegyesen. És itt külön foglalkoznom kell a művészettörténettel, elsősorban pedig a festészettel, amely lírai hajlamommal együtt nőtt, sőt gyermekkorom egyes szakaszaiban a verselés ösztökélő vágya fölé terebélyesedett. Hogy így történt, Balázs János nevét kell megemlítenem. Apám tanítványa volt. Sokszor megfordult házunkban. Gyerekember létére kész és jelentős művész volt. Ecsetjének és krétáinak színei és szorgalma magávalragadtak. Együtt jártuk szülőföldem tájait. Ö a tüdővész sürgető lázával műveket alkotott már akkor, és én a formák és a színek harmóniáját gyűjtögettem. Világos tehát, hogy a verskötetek mellett a festészet történetére vonatkozó könyveket is korán kezdtem gyűjtögetni. Szinyei: A fiatalok és Lyka Károly: Művészet c. folyóiratának meglelhető példányai egyre gyarapodtak. Aztán Fülep Lajos pécsi egyetemi előadásai tovább mélyítették bennem ezt a vonzódáson túlnőtt érzést. Maid pedig Róma, Firenze élménye után, amit nem tudtam magamnak megszerezni, megszereztem Kaposvárott a múzeum könvvtárának.