Takáts Gyula: Képek és versek útjain - Somogyi Almanach 6. (Kaposvár, 1961)

Könyvek, könyveim

kairól különös, nem értelmi, de vizuális világkép hálóját szőtte körém. Ebben a tarka világképben a gyermek kiteljesült boldogságával és szabadságával kalandoztam. Hol az ásványok és a kőzetek kaleidoszkópszerű birodalmában, hol meg gyors villanással a Mars-tájak felhős rózsaszín csatornáin hajóztam. Ha akartam, a tengeri csillagok lila ernyőinek árnyékában bolyongtam az angyalhalak szivárványszín honában, vagy a mélytengeri szörnyek között rémüldöztem. Elandalogtam a korall-erdők élő toboz- és gombaszerű birodalmának virágállatai között. Máskor pedig a fényképezőgép megörökítette pókhálók, vagy a radioláriák minden absztrakciót felülmúló rajzainak ábráin gyönyörködtem, vagy formáik között tervezgettem. A sarkok jégbirodalmából Madagaszkár óriási pillangói közé repültem, vagy a trópusok pálma-parkjaiban sétálgattam. S ezekhez az utazásokhoz képzeletemnek reális alapot adott a Modern Technika modellatlasza, mert kihajtogathatós ábráin a szemléltetés legaprólékosabb részletességével ismerkedhettem meg gyerekfejjel a léghajó vagy tengeralattjárók szerkezetével. Az ábránd a valósággal, a képzelet az értelemmel így kcvácsolódott bennem akkor naiv harmóniává, ebben a gyermeki világképben. Ebben a tej üveges szekrényben, amely ma már anyám éléskamrájába vándorolt, s melyhez feledhetetlen gyermeki élmények kötnek, akadt, ha szemügyre veszem, néhány könyvészetileg is érdekes darab. Ilyenek például az anyai dédapám nevével ellátott Kisfaludy Károly, majd Bajza József által szerkesztett Auróra évkönyv példányai. 1822 és 1837 között hagyták el a sajtót. Céljuk az volt, hogy ébredező irodalmunk közönségének ízlését neveljék. Bizony nem sok példányban jelentek meg annak idején ezek az évkönyvek. A;z Aurórát felváltó Bajza—Toldi—Vörösmarty Athenaeumából is találok egy-két évfolyamra valót. Az Athenaeum kritikai melléklapja, a Figyelmező is megvan 1837-ből. Sajnos, az a könyvgyűjtemény, ahonnan ezek a könyvek származtak, amelyekről annyit meséltek nekem, az enyészetre bízva ott maradt Biharban a konyári református parochián. Érdekessége még az Akadémia támogatásával 1857-ben megindult Budapesti Szemle. Ezt még Csengery Antal alapította és később Gyulai Pál szerkesztette tovább. A konzervatív irodalom és kritika képviselője volt. Köztük találom Bródy Sándor Jövendő c. heti irodalmi folyóiratának mintegy 20 kötetét is. Nagyjából ezek azok a könyvek, amelyek átkerültek Mozart, Weber, Bizet, Voltaire, Rousseau és Marx képei közül az én könyvespolcaimra. De nem feledkezhetem meg a Magyar Regényírók sorozatáról és elsősorban pedig a Klasszikus Regénytár néhány darabjáról sem. Ezek közül a legkedvesebbek közé sorolhatom Dickens Pickwick Clubját és mindenekfölött Turgenyev, Gogol és Goncsarov műveit. Az ŐstalaJ, Holt lelkek és az Oblomov-ra gondolok. Első olvasásukkor azon lepődtem meg a legjobban, hogy e műveket nem ma^var írók írták. Oly közelinek éreztem e regényekből áradó hangot, olyan természetesen közelítik a táj és emberszemléletet. Csak az idegen nevek zökkentettek ki egyre-másra ebből a hazainak érzett kelet-