Takáts Gyula: Képek és versek útjain - Somogyi Almanach 6. (Kaposvár, 1961)

Könyvek, könyveim

KÖNYVEK, KÖNYVEIM Ez a szó: könyvtár, bennem egyszerre ébreszt meghitt homályt és ragyogóan áradó fényt. Egyszerre gondolok szűk ablakok rácsára és szárnyas üvegtáblák sorára, kikopott küszöbre, vásott padlóra, ragyogó parkettre és rézkilincses tölgyfaajtókra, amelyek mögött mennyezetig nőnek a szakszerűen és kényes biztonsággal rendezett könyvek. Ha ilyen értelemben gondolok könyvtárra, máris meg kell állapítanom, hogy nekem nincsen könyvtáram, csak könyveim vannak. Lassan egy szobára való emlék, alakuló és magamat is folyvást alakító betűbe szorított élet. Szemre szegényes és rendezetlen ez is, de nekem, ha elvitte volna a háború, mégis egy magamhoz mért világ pusztulását jelentette volna. De hogyan is beszélhetnék könyvtárról, amikor ennek gyűjtéséhez nem elég a csodatevő szeretet, de szakszerűség és nem csekély anyagi alap is szükséges. E két utóbbit a könyvek iránti vonzalmamon kívül mindig nélkülöztem. Mégsem lesz talán érdektelen, ha könyveimről beszélek néhány rövid sorban. Annyi biztos, ha nem kértek volna erre, akkor róluk talán sohasem beszéltem volna. Ennek a könyvesszobának az alapját az a pár száz könyv alkotta, amelyeket még nagyapám, illetve apám vásárolt. Ezek egy tejüveges szekrényben álldogáltak egy tucatnyi zeneszerzőt és filozófust ábrázoló metszet társaságában, abban a csendes szobában, melyet télen ritkán fűtöttek be és a többi évszakban csak vendégeivel szokott apám beszélgetni. Ennek a szekrénynek a könyvei elsősorban történelmi művek voltak. Több kiadású Magyar Nemzet Története, a Történeti Életrajzok-sorozat példányai, az Egyetemes és Képes Világtörténet vastag darabjai. Mellettük foglalt helyet szépszámú szociográfia és bölcseleti mű között a Deutsches Verlagshaus a Természet csodái három és Blücher Modern Technika könyvének két vaskos modellatlasza. Már mielőtt a betűvetés és az olvasás titkait megismerhettem volna, ezek a könyvek, amelyeket alig bírtam el, lettek az én képeskönyveim. Ha csak tehettem, e szobába szöktem és órákat csudálkoztam színesnek és érdekesnek talált képeiken, amelyekről nem tudtam, miről beszélnek, s így aztán a világ és a magyar történelem valóságát, az emberiség történetelembe sűrűit indulatát a magam kedvére új eseményekkel és magamhoz szabott mesékkel írtam át képzeletemben. Ha ez nem volt elég, mert a gyermeki képzelőerő falánkabb a ragadozók étvágyánál, a fantázia ébresztést és gyakorlást tovább űzhettem a Természet csodái kötexek varázslatosan színes nyomatain. Később aztán, amikor az olvasás e történelmi képekhez fűzött meséimet kártyavárként összedöntötte, még mindig megmaradt a Természet csodái, a nyomdaművészetnek e remek kötete, amely a német szótár megismeréséig a természet tit-