Takáts Gyula: Képek és versek útjain - Somogyi Almanach 6. (Kaposvár, 1961)

Martyn Ferenc Don Quijote rajzai

szövetség, ezek a rajzok. A Búsképű lovag és fegyverhordozója eszmék: a hivatás, kötelességteljesítés, józanság és igazságszeretet tükrei. Nézzük csak meg Quijote szemét és Panza tekintetét. Két másfényű csillag. A szétfoszlott, letűnt eszményeket kutató megszállottság és a világi hasznos igazság csillagai. Minden nemzetet és sok mestert ihletett Cervantes zsenije. Közülük kiemelkedik Gustave Doré, akit a parnasszien költői iskola előhírnöke, Théophile Gautier vitt magával, hogy megismerhesse a spanyol mester világát Hispániában. Három évvel száz híján készítette Quijote illusztrációit, és csak azt mondhatjuk e remek kiadásra, hogy Doré rajzai sokkal tárgyiasabbak, mint Martyné. Ö valóban a regényes tartalmat rögzítette. Népszerűsítette a hódító szöveget. Gustave Doré Don Quijote földi lényének és a mesének a rajzolója. Viszont Daumier már ugyanannál a forrásná] áll és annak tükrénél szemlélte az eszmét, ahonnan Martyn felé is a lényeg tükre ragyogott. Vegyük csak szemügyre a ,,Don Quijote olvas" c. rajzot. Hajszálfinom vonalakkal ábrázolt, légiesített hosszú test és arcél. Előtte a könyv, az író gúnyjától célbavett lovagregény, de már bele se néz. Ám érezzük, hogy ennek az arcnak nyújtott koponyájában ott izzik a letűnt spanyol feudalizmus visszapislákoló parazsa. Ezt az extázist Martyn két görcsösen, magába a donquijotei lélekbe markoló, sötéttónusú kézzel fejezi ki, de úgy, hogy a megszállottság és a beleérzés, a megragadás és az elragadtatás olyan fokát vetíti elénk, amelyből világosan tudjuk, más nem következhet, mint hősünk kalandokra indulása. Vegyük utána mindjárt szemügyre .,Az első kilovaglás" c. rajzot. Nem is ló már ez a zsiráfnyakú, égbeszagoló koponyájú Rosinante. A hátán, sötét arcával visszafelé komorló, ürestestű lovag sem igazi lovag, mert test lehet-e az, amely arra vállalkozik s akiről Donna Rodriguez esdeklő szavait idézve: ,,az egész világ tudja, nagyságod azért született, hogy a bajokat megorvosolja, a ferdeségeket kiegyenlítse, a szükségben szenvedőket gyámolítsa." Ennek az íj-feszítettségű és nagylendületű rajznak vágtája a cervantesi képzelet, a Don Quijotén átlángoló lélek megtestesítője. Ennek a kavargó és eltorzult indulatnak mediterrán-ízű feloldása az , .Előre a kasztiliai tájban" lap nyugodt-terű, nagy horizontú, lágyan lavírozott spanyol vidéke. A rajz távlatában ott üget a kétes pályára induló hős, mögötte pedig a rajz előterében komor árnyékával a szép és kemény valóságra figyelmeztető Pansa és csacsija sötétlik. Hosszú és érdekes tanulmány lenne sorra végigvenni e hatvan lapot. De lényegében elmondhatjuk tömören, hogy e sorozat minden darabján az irodalom és a grafika olyan magasfokú szimbiózisával találkozunk, amelynek ritkán lehetünk tanúi. Már hallottunk e sorozat születésének indító élményeiről és vázlatosan hírt is kaptunk Martyn útjáról a kaposi Fő utcától Kasztiliáig. Most pedig e művekben egy gyermekkori ábránd megvalósulásának lehetünk tanúi. Majd ötven évig volt a világirodalom első nagy realista regénye Martyn kísérőié és kísértője. Hatalmas mű, hatalmas kísértet,