Takáts Gyula: Képek és versek útjain - Somogyi Almanach 6. (Kaposvár, 1961)

Martyn Ferenc Don Quijote rajzai

létben ezek s ez volt az a szikra, amely elindította egy bontakozó festői képzelőerő működését. Tudjuk, Martyn húsz évet élt, mint serdülő gyermek és érett ifjú ember Rippl-Rónai környezetében. Húsz szép és súlyos év egy nagy mester színes varázsában. Láttam e húsz év lassú és kínzó fejlődését az Ödön-féle képgyűjtemény múzeumi darabjain. Láttam a stílusból bontakozó viaskodást, amíg saját útjára lelt. És ezen a nagy területen átívelő és színesen kanyargó pályán szinte mindig vele volt Cervantes zsenijének lovagja és a spanyol dél megismerésének vágya. Amikor fiatalon Párizsba került, azonnal elkezdte a spanyol nyelv tanulását. 1926-tól 1931-ig tagja volt a Societées Savantesnak és 1930-tól pedig a Club Hispanista-nak. 1928-ban utazott először spanyol földre, a Pireneusokba, Katalóniába és Quijote la Mancha-jába. Aztán többször is végigutazta Kasztiliát, a MesetaCentralt, a spanyol Ezüst Part barcelonai tájait, tanulmányozta Madrid, Toledo és több spanyol város gazdag múzeumát. Következetes kitartással és elmélyült lélekkel foglalkozott a spanyol szellem és művészet remekeivel. Azt hiszem, itt értette meg igazán a gyermeki kaland fölé együtt és egyszerre villanó eszmét és földi valóságot, amely Cervantes világából és Greco portréiról is együtt sugárzik az emberiségre és a tárgyi világra. Nem Colombus vitorláinak árnyékából fénylő újvilági arany és ezüst, de Spanyolországot és a spanyol szellemet Cervantes és Greco realizmusában együtt ölelkező valóság és égi emeli az emberiség csodálatába. Én azt hiszem, Martynban is itt és ekkor formálódik ki véglegesen a hatvan rajz igazi értelme és festői lényege. Ettől kezdve már rajzolatlanul is ez a legmagasabb és legemberibb valóságvágy kísérti és kíséri útján a megvalósulás felé. Martyn Ferenc részére kitűnő feladat volt ez a gyermekkori terv, hiszen egyénisége — bátran mondhatom — alkatilag filozofáló. Konok gyakorlattal elérte, hogy gondolatmenete és művészi érzékenység a kivitelezésben a zene és geometria pontosságával tudja követni elképzeléseit. Épp e sorozat is bizonyítja, hogy ez az életben is kitűnő realizmussal tekintő és élő művész hallatlan szorgalmú, tapasztalt, sokatlátott alkotó. Ilyen alkattal mélyült el képességeinek teljében Cervantes Don Quijotéjában és mi sem természetesebb, mint az, hogy tolla alatt nem illusztráció született, hanem az a világ, amelynek Don Quijote és Sancho Pansa csak gebén és szamáron kocogó külső figurája. Az ő gazellalábú és égbeszagoló gebéjén a mindig időszerű, a mindig viaskodó, kötelességteljesítő és eszményektől lobogó emberi szellem ül. Higgadt, szép szamarán pedig a józan földi valóság kocog. Rajzai nem másodkézből, az író után mesélnek. Hű követői a zseniális mesternek, de bizony a külsőségeket elhagyva, lényegesre törő grafikai szűkszavúsággal Cervantes két hősének a szavakkal elmondott, de láthatatlan eszméit emelik mindenkor szemünk elé. A művészet művet szülő eszmei erejéről, magáról az alkotás, a művészet születéséről és világáról is elgondolkodtat ez a