Balázs Árpád: Egy új somogyi falu, Rácegres története 1945-1960 - Somogyi Almanach 5. (Kaposvár, 1960)

használták és használják, titokban. Természetesnek találják, hogy a közösen kapott vetőgépet közösen használják, de a hatóságok, a tanácsok előtt erről hallgatnak, mert erről nem illik beszélni. így diktálja ezt az elfojtott, a visszájára jelentkező közösségi érzés is. Hogy is dalolnak, vagy daloltak az uradalmi cseléd gyermekei? Szita, szita, péntek Szerelem csütörtök Zab szerda. A gyermekek sem tudták, hogy ez a vers, versszakasz amolyan ráolvasás féle szokás a faluban, az országban. A rácegresi felnőttek sem áldják, hogy a visszájára fordított közösségi érzés amolyan ráolvasás féle a jövendő távlatában. Ez a négy vetőgép ezenkívül azt is igazolja, hogy mindannyiunknak van hite és elképzelése a jövendő irányában, csakhogy ezt a közösséget maguk szeretnék formálni. Legalábbis a történések ezt igazolják. A vetőgépeket mindenesetre már oda kellett volna adni az államnak, ha semmiképpen sem akartak volna közösen gazdálkodni. A vetőgépeket nem adták. Több ez a visszatartás egyhangú cinkosságnál, nem is bűnrészességről, hanem sajátos közösségi érzésről van tehát szó a rácegresiek furcsa megnyilatkozásában. A tizennégysoros vetőgépeket ők maguk használják. Azt mondják, hogy az árát kifizették, tehát jogosan használják. De mindenfajta közös használatnak szokott lenni társulási jogi alapja, mert a kisparaszt Somogyban is, máshol is, mindenütt nagyon kényes arra, hogy a közös vagyont kik használják, és a közös vagyon kezelésére mindenekelőtt maguk a parasztok szoktak valamilyen szervezetet, alakulatot létrehozni. A rácegresiek ezt a formát még akkor is kikerülték, amikor adva volt a lehetőség géphasználati szakcsoport életrehívására. Ügy tetszik, hogy nem csapnak be senkit, csak éppen saját magukat. Ügy látszik, hogy ez is hozzátartozik a mindennapi életükhöz. Ezek után emberi kíváncsiság vallatja velünk az időt, hogy vajon milyen is lesz holnap, holnapután Rácegres jövője? ötvenkilencben fordulat következett be Rácegres történetében. Szövetkezeti község lett, az anyaközség, Magyaratáddal együtt. Kitágult tehát a rácegresi határ, és a tavaszi szél simogatta a házak ormát és az emberek orcáját. A múltba süllyedt a határvita, a földek, a vagyonok kérdése. Nem szaggatja már szét a családot a juss, az öröklés embert veszítő csápja, nem kell már a 70—80 éves embereknek kocsira ülniük, lovat hajtaniuk, robotolniuk! Életük új színt, új értelmet kapott, de ez csak a kezdet! A menyecskéknek nem kell várniuk az öregek pusztulására, halálára, a vagyon igazságos szétosztására, mert Rácegres népe kézzel nyúlt az igazsághoz. Az új faluban forr, pezseg az élet, mert mind az öregek, mind a fiatalok immár egymásban reménykednek. Hetven család egy család lett, mert hetven család egyszerre nyúlt az igazsághoz.