Balázs Árpád: Egy új somogyi falu, Rácegres története 1945-1960 - Somogyi Almanach 5. (Kaposvár, 1960)

Harmadszor: Az ifjúság kérdése nemcsak a rácegresiek ügye. Máshol is kiállnak a kiskapuba, máshol is szöknek a fiatalok a falvakból. Reménytelen a jövő? Miért szöknek a fiatalok a falvakból? Valamire vágynak? Kultúrára? Vagy talán világmértékben átalakul a parasztság életlehetősége? Ha így van, akkor természetesnek tűnik a parasztfiataloknak a városba való vándorlása. De az már nem természetes, hegy az otthonmaradt fiatalok alig tudnak mit kezdeni a felesleges idejükkel, erejükkel, magukkal. Pusztán csak 70 családról van szó? Rácegresen igen. De másfelé is előfordul, hogy könyv, kultúra, közösségi élet nélkül él a fiatalság. Ez csak akkor tűnik elénk, ha huligánokról, janipecekről esik szó. A rácegresi szülők nem szeretnék, ha gyermekeik rossz útra tévednének. Kultúra nélkül hová is vezet az út? Hogy hová vezet, azt már tudják a szombathelyi pedagógusok. Ott, Nyugat-Dunántúlon már két éve különös gyermekvédő bizottság alakult. A szombathelyi gyermekvédő bizottság gyermekorvosokból, gyógypedagógusokból és gyakorló tanárokból áll. Ezek együttesen vizsgálják a gyermekek, a bakfisok, a kamaszok kérdéseit. Az orvos a gyermek testét, a pedagógus az úgynevezett rossz gyermek lelki világát. Jó volna, ha a Somogy megyeiek is felfigyelnének ezekre a vizsgálatokra, mert nem biztos, hogy a rossz gyermek gonosz is. Az sem biztos, hogy minden rácegresi fiú városba vágyódik, ha a vágyait otthon is kielégítheti. Különben is, a társadalmi együttélés régi szabályait minden forradalom felrúgja, megreformálja, korszerűsíti. Ebből következik, hogy az új társadalom nem a forradalmi napon, nem is azonnal formálja, alakítja a gyermekek erkölcsi világát. A szombathelyiek például megfigyelték, hogy legtöbb esetben a szülők az okozói a gyermek rosszaságának, vagy a gyermek züllésének. — Miért? — kérdezték egymástól a bizottság tagjai. Az orvos a gyógypedagógustól, a tanár az orvostól. Egy 14 éves lány erkölcsi ziláltsága adta meg erre a kérdésre a tudományos választ. Amikor az orvos, meg a gyógypedagógus egészségesnek találta a züllés útjára került leányt, akkor a pedagógus, a lélektan tanára így szólt a leánygyermekhez: — Tenéked jól esik a züllés? — Mi köze hozzá — húzta el a száját a leány. De a tanár tovább kérdezte : — Láttál-e szép szobrot, olvastál-e szép könyvet? A leánynak kitágult a szeme, ijedten válaszolt: — Nem. Mutasson! És a tanár megismertette a leánnyal Munkácsyt, Meggy esi Ferencet, Petőfit, Jókait, Adyt, József Attilát. A leány új életre kezdett. Mi történt ezzel a lánnyal? Kiderült, hogy az ocsmány szavakat, szidalmakat otthon tanulta, de az is kiderült, hogy a jól kereső édesanyja nem tudta megmutatni a gyermeknek az élet szépségét, a magyar kultúra jóságát, a világirodalom nagyságát, a szocializmus szépségét, mert az édesanyja az elmúlt világban, a régi társadalomban mindig csak szennyet, piszkot, nyomort látott maga körül. Az bizonyos, hogy az új utakat váró, vagy az új