Balázs Árpád: Egy új somogyi falu, Rácegres története 1945-1960 - Somogyi Almanach 5. (Kaposvár, 1960)

A rácegresi tanító Rácegresen dómban áll az iskola. A dombon a fákat fújja a szél. Dirrel-durral közeledik a tél. Reggel van. Tizenkilenc kisgyerek igyekszik az iskolába. A nagyobbacska gyerekek a szomszédos Magyaratád községbe kutyagolnak. Mert Rácegresen csak a kicsikre jut tanító.. . K. Jancsi most a dombra fut, úgy, hogy közben a szájával, a nyelvével szorongatja a tél örömét, a frissen sült kolbász savát, borsát, kellemetes ízét. — Disznót vágtunk — kiáltja a kacagó cimboráinak. — Jól van, Jancsi — fogadja a csintalan gyereket a dombon a tanító. A fiúk süvegelik a szélesvállú, kerekfejű, nagy barna szemű tanítót. — Befelé! — hangzik a parancs. Az iskolába futnak a kiscsizmák. Harangozó Zoltánnak hívják a tanítót. A dombon álldogál és várakozik. Azután — mindennapi szokása szerint — körbe járja az iskolát. Harangozó Rácegres — a kis falucska — történetére gondol. Rácegrest a puszták népe szülte, ezerkilencszáznegyvenötben. De ez a vidék már ezerkétszázhatvannyolcban is szerepel az egykori írásokban. A régi falut a török felégette. A török kitakarodása után herceg Eszterházy birtokolta ezt a vidéket. A herceg a XX. században Beck Miksa úrnak bérbe adta a rácegresi uradalmat. Beck Miksa úr is gondolt egyet és a birtokot 1938-ban albérletbe, kishaszonbérletbe adta a földet túró cselédembereknek. Negyvenötben pedig a cselédek gondoltak egyet és a kiosztott földeket a maguk nevére telekkönyvezték. Egyszóval, a negyvenötös földosztás szülte Rácegrest, az új falut. Hogyan? A volt cselédek szétszedték az uradalmi épületeket, s a régi urasági épületekből, cselédlakásokból maguknak és jószágaiknak házakat, ólakat építettek. A domb tetején, ahol az egykori urasági intézői lakás volt, a mostani iskola áll. Az egykori intézői lakás? Arról is érdemes beszélni. Arról, hogy a herceg megtiltotta, hogy a dombtetőre uradalmi cselédházakat építsenek. Ellenben a dombtetőre rendelte az intézői lakást, hogy az intéző mindenkoron szemügyre vegye a völgyben lapuló cselédházak tájékát. Mondják is, hogy a herceg a XX. század elején csak olyan intézőket tűrt meg a somogyi végeken, akik messzelátó csővel rendelkeztek. Jó volt a kukker a színházban, de hasznos volt a dombtetőn is. Ott színésznőket, itt pórnépet nagyított a cső. A kukker mozdulatokat elevenített, testközelbe hozta a táncot és káromkodást. Rég volt. Azóta a világ nagyot fordult. A parasztok tehát a dombra építkeztek. De az se árt, ha számbavesszük az időjárás furcsaságát. Ezerkilencszázhuszonnégyben olyan jégverés volt Rácegresen, hogy nem lehetett