Balázs Árpád: Egy új somogyi falu, Rácegres története 1945-1960 - Somogyi Almanach 5. (Kaposvár, 1960)

háztűznézés. A Somogy megyei, a rácegresi jegyespénz tehát nem új keletű szokás, legfeljebb Somogyban már kevesen tudnak arról, hogy az eladó lány vételára hajdanában hány forintot, vagy jószágot jelentett. Tagányi Károly szerint valamikor a nő vételára a férfi vérdíjával volt azonos. A régi magyar jogban is szerepel a vételár. A magyar házasságban a legmagasabb vételár Tagányi Károly szerint 100 tinó lehetett. Tagányi figyelmeztet arra is, hogy a nyuszt, a menyasszony, a menyegző szavai az ősi nővásárlás emlékeit őrzik. Régebben a vottyákoknál, a rokonnépeknél a lány fejpénze a szülőket illette. A kanalai finn lakodalmas versben ez áll: » Apámnak hiúz prémet, hogy kenyérrel etetett, anyámnak nyest prémet, hogy a csecsével szoptatott^. Ugyancsak Uno Havra finn tudós tanulmányából tudjuk, hogy a házassági szerződés megkötésekor nemcsak a menyasszony és a vőlegény szülei tárgyalnak, hanem a két nemzetség is alkudozásra gyülekezett. Ez azt •jelenti, hogy a jegyváltáskor a szokásos somogyi áldomás-mulatságban a somogyi nép az ősi szokást rögzíti. A Somogy megyei násznagyok lényegében ugyanazt teszik, mint tették az ősmagyarok vagy a rokon népek hajdanában, a régi Somogyországban, illetve a rokon népek Ázsiában A rácegresi jegyváltásnak ünnepélyén az alku végén csigalevest me? rízskásás húst tálalnak a vendégek elé. Savanyúság helyett bicskanyitogató savanyú bor is kerül az asztalra. Abból isznak reggelig, vagy másnap délelőtt tíz óráig. Időközben a vőfénvek köszöntőt is mondanak. A fiatalok, a fészekrakók meg egymást nézik. A Somogy megyei népszokások még korántsem kerültek összegyűjtésre. Az említett rácegresi szokáson kívül például tudok arról, hogy öreglakon, egy másik somogyi településben régebben fehérben temetkeztek, és a lányok feketében esküdtek. Ez a szokás a Békés megyei Doboz községben is dívott, pedig a ké falu majdnem ötszáz kilométerre fekszik egymástól. Ezekről a dolgokról, szokásokról már csak az öregek tudnak, és ha azokat idejében nem gyűjtik össze szakemberek, a haladó hagyománykedvelők, akkor ezek az értékek mindörökre elvesznek. Rácegresen. Somogyban még találunk 70—80 éves öregeket, akik szívesen mesélnek a régi világról, a rési világ küzködéséről, az aratósztrájkokról, az amerikai kivándorlás előzménveiről és nehézségeiről, az uradalmi élet «^mbertveszejto állapotáról, de ezek az öregek fogynak, egyre fogynak. Mindennap kevesebben lesznek. A 70—80 évesek sírbaszállnak. de velük együtt odavész a néphagyomány sok-sok értékes kincse is. Ezek pedig hozzátartoznak a fészekrakáshoz, ahhoz, hogy a fiatalok megbecsüljék a saját településüket, községüket, azon belül a szüleiket, családjukat, A hon ismerete, a helyes szocialista emberismeret nem nélkülözheti a haladó emberi hagyományokat és szokásokat. A múltból a jövőbe vivő út tehát csak az lehet, hogv mind falun, mind Kaposvárott néprajzkutató, néprajzgyűjtő szakcsoportok segítsenek a mólt értékeit összegyűjteni és feltárni. Lehetséges? Igen! A tizenkilences Tanácsköztársasággal kapcsolatban elindított ifjúsági nyomkeresés nem várt jó eredménnyel zárult. Ez azt bizonyítja, hogy az első és harmadik nemzedék mindig könnyebben megérti egymást, mint az egymást