Balázs Árpád: Egy új somogyi falu, Rácegres története 1945-1960 - Somogyi Almanach 5. (Kaposvár, 1960)

vagy parasztasszony a maga kis falujában is látja, hogy amit vele meg akarnak tartatni, azt mindenkivel megtartatják. Még a tej átvevő vállalattal szemben is érvényt kell tehát szerezni a törvényes rendelkezéseknek. Ezek a számok azt mutatják, hogy a jószágtartás nem újdonság Rácegresen. Arra azonban nem gondoltak, hogy közös erővel tej csarnokot kellene életrehívniuk, helyesebben: a tej gyűjtő állomást ki lehetne alakítani tejszövetkezetté, hogy a tej feldolgozva kerüljön a városba. A rácegresiek pedig tudják, hogy a jövőben miből pénzelhetnek. A rácegresiek megizenték a körállatorvosnak, hogy szívesen vállalnának tenyésztésre hússertéseket. De nem jutottak el a szakcsoportig. A rácegresiek ezek szerint inkább mondhatók állattartóknak, mintsem állattenyésztőknek. Ez vonatkozik a baromfiállományra és az azzal foglalkozó asszonyokra is. Van baromfi, mert a begyűjtési rendszer idején valósággal tízszeresére nőtt a faluban az aprójószág. Előnyös volt baromfit tartani, nevelni, hizlalni. Ez a baromi itartás azonban mennyiség, és nem minőség szempontjából volt számottevő. A fokozott aprójószágtartásnak jó oldalait élvezték és élvezik is az asszonyok. Nincs is olyan gazdaház a faluban, ahol legalább 40—50 baromfi ne szaladgálna az udvaron. Az állományuk vegyes, parlagi tyúkot tartanak. A baromfit nemcsak eladásra tartják. Minden vasárnap tyúkot főznek. Nem is a baromfitartással, hanem a pestis elleni oltással van a baj Somogyban. Legalábbis a rácegresiek kifogásolják, hogy a baromfipestis ellen nyár végén és nem téli időben oltanak. Ez azt jelenti, hogy a nyár végén beoltott tyúk tojáshaszna kisebb lesz, ez bizony komoly károsodással jár. De azt is jelenti, hogy az állatorvosoknak is jobban kellene ügyelniük a falusiak ilyenirányú panaszaira. Nyilvánvaló, hogy a rossz időben végzett baromfioltás kihat a baromfi tojástermelésére, azon túl pedig csökkenti a népgazdaság erejét. A tervszerűtlenül, vagy rossz időben végzett oltások következtében millió és millió tojás haszna megy veszendőbe. A növénytermelés A rácegresiek a ház körüli földeken kívül a határ három részében elég kenyérgabonát és cukorrépát termelnek. A földosztás során azért osztottak itt is, ott is földet kenyérgabonának, cukorrépának és másnak, hogy mindenkinek egyformán jusson, 12—25 arainykoronás, jó és jobb föld. Azért is előnyös volt a földeknek négyfelé való szabdalása, mert ez a vidék gyakran szenved jégverést. Ha tehát az egyik határrészt elveri a jég, azért még marad kenyérgabona, répa, takarmány a haitár másik felében. De ez a négyfelé való osztás akarva, akaratlanul is eszükbe juttatja a törökök utáni időket. A törökök után ugyanis egy ideig szabadon lehetett földet foglalni, végülis az Eszterházy hercegek megszerezték itt is a földek javarészét, s központi majorságokat alakítottak. Cselédisorba nyomorították a földtúró parasztokat. A felszabadulás utáni földosztások azonban már soha többé nem vezetnek urasági majorok kialakításához. A rácegresiek eleve irtóznak a cselédsortól, hiszen cselédek voltak mind