Volly István: Somogyi „Kalevala”. Vikár Béla Somogyban - Somogyi Almanach 4. (Kaposvár, 1959)
Az utolsó somogyi gyűjtései Vikár Béla 1901-ben Somogybán megkezdte a virrasztó énekek fanografálását is. Ezt a sajátos népének kincset csak napjainkban fedte fel Lajtha László: Sopron megyei virrasztó énekek, 1956. c. kötete. De már Vikár gyűjtötte többek közt Jertek, szóljunk e szomorú alkalmatosságra, Harc ember élete, Megszabadultam már én a testi haláltól szövegű énekeket dallammal együtt, Kaposfüreden. Ö már akkor észrevette, hogy Illés István 1693-ban közreadott énekei évszázadok alatt annyira elvegyültek a népdalok között, hogy gyűjtésük, vizsgálatuk nélkül nem lehet teljes a magyar népzenéről alkotott kép. Ugyanazok éneklik ezt is, azt is. A csökölyi nótás Kasza Kata, aki ifjú menyecske korában 100 nótát is eldalolt VikármaJk, negyven-ötven évvel később már csak a virrasztó énekeket fújdogálta. . . Kaposfüreden is talált Vikár egy somogyi ritkaságot, olyan népdalt, amit azután rajta kívül soha sehol senki fel nem lelt többé. Az ilyen ritkaságokra mondja Kodály Zoltán: »Népdalkincsünk igen értékes része az, ami csak Vikár gyűjtésében maradt fenn, azóta nem hallható. Ezért úttörő érdemeit mindig elismeri és emlékét kegyelettel őrzi minden magyar folklorista.« Az öreg Kovács György bordalát Vikár fonográf gépe így őrzi: Kovács György„nagyon öreghangú" MF: 341/c Kaposjüred,1901.X. 25.;Vikár . Lejegyezte Bartók Béla, 1920 táján így végződött Vikár Béla Somogy megyei gyűjtőútja. Körülbelül 80 dallamot örökített meg fonográffal, ezt összesen 12 helységben gyűjtötte. Somogybán van 300 falu: mennyi kincs rejtőzhet még a többiben! Vikár Béla példamutató érdeme, hogy egymaga ennyit vállalt. 54 csúf- já- ra, Mög- fújt- lak égy po- hár- ba, po- hár- ba! Fél- re tö- lem bú- bá- nat, bú- bá- uat, Kan-csőt vá- gok u- tá- nad, u- tá- nad! Szé- lás , vi- lág csúf- já- ' ra,
