Volly István: Somogyi „Kalevala”. Vikár Béla Somogyban - Somogyi Almanach 4. (Kaposvár, 1959)

Van tinéktek mostohátok,

Aki gondot visel rátok,

Megfésüli hajatokat,

Megmosdatja orcátokat,

Orcátokat.

Gyerünk lányok, a szobába,

Boruljunk egymás nyakába,

Ügy sirassuk jó anyánkat,

A mi kedves jó dajkánkat,

Jó dajkánkat!

És most — hatvan év múltával — fény derült e dalocska keletkezésére, amit akkor a kis iskolásgyerekek elmulasztottak elmondani Vikár Bélának.

A 71 éves özvegy Szántó Lajosné, Tót Erzsi meséli: »Hárman voltunk testvérek, édesanyánk huszonkilenc éves korában meghalt. Nagyapánk, az uradalmi kertész nevelt fel bennünket. Egyszer eljött hozzánk a tanító és azt mondta nagyapámnak, hogy engem örökbefogadna. Molnár József tanító középkorú barna ember volt, a felesége korpádi lány, de gyerekük nem volt. Én jártam hozzájuk takarítani,

meg a házra vigyázni. Megszerettek. Nagyapám odaszólított és azt

mondta: Édesanyádnak a halálos ágyán megígértem, hogy fölnevellek benneteket, nyugodtan meghalhat. De ha kedved tartja, odaadhatlak a tanítónak! — Nagyanyám nem tudom itthagyni — mondtam és sírtam. A tanító szomorúan elment, és akkor »dallamositotta« a Három árvá-t Az iskolában mindig daloltatta velünk.«

Molnár József tanító és kántor 1894—1899. években tanított a hetesi iskolában, aztán továbbállt, mert »nem volt megelégedve a fáré- jával«, vagyis a helyzetével, a keresetével — mondja Pöttendi Pál. Eszerint a hetesi Három árva dallama azért olyan egyedülálló a népdalok világában, mert a hetesi kántor »dallamositotta« bánatában. Egyéb szerzeményéről nem tud a falu.

»Az iskolában énekelt a fonográfgépbe Kis Imre, a templomszolga is. A népdalgyűjtés azután a hetesi körjegyzői irodában folyt — meséli tovább Pöttendi Lidi néni — merthogy közel volt hozzánk, ott voltam én is. Petőc Ferenc parasztlegény és Petőc Róza menyecske együtt daloltak a gépbe. Pete Lajos tiszttartónál is szívesen tartózkodott Vikár: ott meg egy grófi cseléd, Sütő Józsi bácsi, nagy mesélő volt, azzal szórakoztak.«

A Néprajzi Múzeum fonográftárában leltározott hengerek pontosan igazolják Pöttendi Lidi, Tót Erzsi és Pöttendi Pál visszaemlékezéseit. Pöttendi Lidi dalai: A hetesi temetőben és Fehér László lovat lopott. Kis Imre dalai: Szürke szamár szomorodik, Az isten áldja meg a kiskutyám lábát, Mikor engem vittek Vácra, Dömötör felé jár az idő. Petőc Ferenc dalai: Már én többet jó barátim, Fehér László lovat lopott,

45