Volly István: Somogyi „Kalevala”. Vikár Béla Somogyban - Somogyi Almanach 4. (Kaposvár, 1959)
Másik szépségére Szerelem tündére, Minden bajom elfelejtem Egy ölelésére! A harmadik oly szép, Mintha angyalt látnék; Ily szép három szeretője Senkinek sem volt még. Nem is kell több mostan. Elég ami most van, Ogy sem tudom, hogy mejjiket Szeressem legjobban. Kovács György alsoki dalszövegíróról ezideig semmit sem tudunk, csak annyit, hogy Vikár Béla fonográf gépe előtt — néhány népdal és a pesti kupié között — beledalolta a gépbe a saját szövegét. Aztán eltűnt, elnyelte őt a somogyi sár. Pedig dalszövege sziporkázóan szellemes, helyenként jóízű somogyi paraszti beszéd: »Rábecsültem száz forintra egyetlenegy csolkját — keveredik költészetünk régi, irodalmi ízlésű, választékos képeivel; szerelem tündére ... Mintha angyalt látnék ... és felveti az örök nagy kérdést: népdal-e, vagy népies, vagy éppen műdal Kovács György alsoki parasztember költeménye? Nápd agy űi töményben van-e a helye, vagy kirekesztendő abból? Vikár Béla népdalnak tekinti, és mélységesen a szívébe zárja: nem a tudósi, hanem a humorra és ember- szeretetre hajló nagy szívével! Ez a fél-népies műdal éppen olyan életre szóló kísérője Vikár- nak, mint Bartóknak Szentirmay népszínmű-dalocskája! Éppen az alsoki »népdallal« magyarázta meg Vikár Béla azt, hogy miképpen tudott ő a múlt századvég bizalmatlankodó, minden városi úrban ellenséget szimatoló, babonás, félénk parasztasszonyaiból, húzódozó, szemérmes leánykákból annyi érdekes népdalt kibontani, és meglett férfiakat rábirni a furcsa mutatványra, hogy az »ordító masinába« daloljanak. Kalotaszegen történt az alsoki gyűjtés utáni tavaszon, hogy Gyarmathy Zsigáné vendégszerető kúriáján két székely leány semmikép sem akart megszólalni, énekelni. Kint ültek a konyhán, bizalmatlan képpel, és a háziasszonyi tekintélyre sem álltak kötélnek. A tréfamester Vikár megígérte a társaságnak, hogy dalolásra bírja a két maikacs leánykát, csak hagyják magukra hármukat. És a csoda pár perc múlva megtörtént, a két leány énekelt, mint a vízfolyás, tucatnyi dalukat vette a fonográfhengerre. »Most már bevallhatom, hogy miképpen jártam el« — árulta el a titkát a népdalgyűjtő. »Nagyon egyszerű a dolog. Természetesen azt az eljárást, követtem, amire egy kis dal tanított, amelyet Somogy vármegyében. Csurgón jegyeztem föl magától a helyi -nótafától, s amely 39
