Volly István: Somogyi „Kalevala”. Vikár Béla Somogyban - Somogyi Almanach 4. (Kaposvár, 1959)
1. Szülőit nem szeretni istentelenség. 2. Szeretjük a szorgalmat, gyalázzuk a korhelységet. 3. Tanítani és tanulni különböző dolgok. 4. Tanít a tanító, tanul a tanítvány. Az ötödik mondatot nem fordítja, mert az akkor olyanféle politikai megnyilatkozás volt, mint Bartók Béla ifjúkori Habsburg-ellenes- sége. Minden gyerek kiáltozta: Éljen Garibaldi, az olasz szabadsághős, Kossuth barátja!... A latin mondatok édesapja szavai lehettek. Ugyanez a sárgult irkalap őrzi a 12 éves Vikár Béla első verstöredékét is: Irta: Vikár Béla, 1871. October 20-án M. Ladon Botorul vezér haragját mondom tinéktek el, Konstantinápoly ellen, melyet szívén viselt. Botond vezért és bárdját, mellyel ha síkra szállt, Nem daczolt sisak, se vért, és ellene sem állt. . . Nem fér. . . Itt végeszakad. A Himnusz és a Szózat egy-egy versszakát őrzi még az érdekes, gyerekes írás, a magyarladi irkalap. 1871 őszén, testben és lélekben megerősödve Pécsre ment a diákgyerek. »Először azért — mesélte Vikár — mert Pécs közelebb volt Ma- gyáriadhoz, Szigetvártól kezdve vonaton is lehetett odautazni, azután meg azt akarták, hogy mérnök legyek, mert jól rajzoltam. Az iskolában rajzban tényleg annyira jeles voltam, hogy Grimm Rezső rajztanár különórákat is adott nekem. Azt hitte, hogy művész leszek.« A napsugaras, kedves iskolavárosban a »főreáltanoda« a Hunyadi utca 15—17. alatt volt. Az 1871—72. tanévet kitűnő eredménnyel végezte Vikár Béla. Csak testgyakorlásból volt hármasa. Tandíjat nem fizetett. Kitűnő, szorgalmas és példás magaviseletéért 1 aranyat kapott az iskolaév végén jutalmul. »Már mint másodikos gyerek csupán egy kis elemózsiával a magam számára, és egy kosár finom császárkörtével az igazgató számára, indultam el onnanhazulról. Beállítottam az igazgatóhoz, s eléje terjesztettem az európai helyzetet a császárkörtével egyetemben. Jólelkű igazgatóm szelíden mosolygott a körtéskosárra, nem különben énreám. »Ne félj fiam. tavaly első eminens voltál, itt kell maradnod, ha magam tartalak is!« — mesélgette Vikár. Szauter Antal igazgató atyai szavai bátorították a So- mogyból szalasztott gyereket. Vikár a beiratkozás után pár napra megkapta első »állását«: »egy szegény kertész gyermekei mellett... azóta gyűlölöm a spenótot és salátát... minden héten legalább hatszor volt benne részem — hús nélkül — írja kissé eltúlozva. »De amíg én vegetáriánus konyhán napról-napra fogytam, ugyanoly mértékben híztak növendékeim az én szellemi konyhámon... Az ő gyarapodásukkal lépést tartva nőtt az én házi tanítói hírnevem. Egyszerre két előkelő családtól kaptam meghívást. Az egyiknél reggeli, vacsora és havi néhány forint, mely lakásra éppen elég volt, a másiknál egész élelmezés lön díjam ... 17 Somogy megyei Levéltár
