Kanyar József: Somogyi parasztság, somogyi nagybirtok 1901-1910 - Somogyi Almanach 2. (Kaposvár, 1957)
I. 1905. évi arató- és cselédsztrájkok Somogyban
1905 nyárelején 25 kát. hold bükköny és lóhere táblát kellett volna ingyen lekaszállniok, megforgatniok. összegyűjteniök és behordaniok. A roboton kívül amúgy is nehéz volt a kisközség lakóinak élete. A napszámbérek igen olcsók voltak. 20—30 filléres napszámért az év bármelyik szakában kötelező volt az aratókra a munka, ahányszor azt az uradalom elrendelte számukra. A kapások műveléséért csak ötödös részt kaptak. Hogy milyen nehéz és fojtó volt Hács szorgalmas és nagycsaládú lakossága számára a nagybirtokok szorítása, az abból a szomorú tényből is kiderül, hogy a kb. 400 lélekből álló faluból csaknem 100 munkabíró férfi vándorolt ki ezekben az esztendőkben Amerikába. Láthatjuk, hogy minden feltétel megvolt ahhoz, hogy Hácsor, jó talajra találjon a szocialisztikus mozgalmak magvetése. Az új elvek csíráinak szárbaszökkenését nagyban elősegítette az a körülmény is, hogy a község iparosai kenyérkereset közben megfordultak az ország legkülönbözőbb tájain, ahol magukba szívták a munkásmozgalmak eszméit és a szakszervezetek levegőjét. Magukkal hozták azt völgykatlan falujukba, s a környék szocialisztikus mozgalmainak erjesztő kovásza lettek. Megfordultak többek között Budapesten is. de érintkeztek a megye székhelyének, Kaposvárnak ipari munkásaival is, valamint az akkori járási székhely: Lengyeltóti egészen fejlett iparos társadalmával. Eleven kapcsolatuk volt a sző- lősgyöröki iparosokkal is. A szociáldemokrata párt kezdeményezésére, már jó korán: 1904-ben megalakították a községben a Földmunkások Szakszervezetét. A helyi szakszervezet megalakulása után a megyei központból, Kaposvárról, majd Nagykanizsáról, sőt a fővárcsból is szónokok és agitátorok keresték fel a kis falu lakóit. A fővárosi sajtó termékei közül sok hírlap jutott el hozzájuk. Különösen Mezőfi Vilmos lapját: a Szabad Szót és a Friss Újságot olvasták szívesen. A Szabad Szó „tudott a nép nyelvén“, a Friss Újságban pedig „sok volt az érdekes kép“. A Szabad Szó tábora sok népgyűlést tartott a „bádogos házban”: a korcsmában. Ha innét kiszorultak, vagy éppen kiszorították őket a lengyeltóti csendőrök, akkor a „földhordó gödörben“', a Cigánydombon, a pettendi temetőben tartották népgyűléseiket. Sokszor énekelték ilyen alkalmakkor a híres Mezőfi-nótát: „Mi építjük fel palotátok, mely büszkén néz le ránk, éhség, nyomor velünk, nekünk nincs kenyerünk, mi ez ellen felkelünk!“ A nóta szövegét, ahogy Fogéi Mátyás — a falu ma is élő esze — visszaemlékezik, eg.y-egy keringő vagy polka dallamára énekelték és mulatságok alkalmával többször elmuzsikáltatták maguknak. Ha a csendőrök ellenőrizték mulatságaikat, akkor zenekaruk hirtelen másik nótába kezdett. Olyan divatos és közkedvelt volt a Mezőfi-nóta, hogy dalolását több esetben betiltották a csendőrök. 8
