Marián Miklós: A Baláta gerinces állatvilága - Somogyi Almanach 1. (Kaposvár, 1957)

A Baláta kutatásának története. Védettségének biztosítása

A Baláta kutatásának története. Védettségének biztosítása.

Hosszabb, rendszeres vizsgálatot a Baláta-tó természetvédelmi területen eddig még nem végeztek kutatóink. Néhány napos tanulmányozásra azonban több kutató felkereste a területet.

Boros Ádám botanikus volt az első, aki a lápot tanulmányozta. 1922-ben és 1923-ban vizsgálta a lápi növényzetet. „Vegetáció szempontjából az egész somogyi sikság legérdekesebb helye“ — írja. (1925.)

Dudich Endre, Éhik Gyula, Vásárhelyi István zoológusok 1927 áprilisában kutattak a láp környékén és megtalálták, többek között a keresztes vipera fekete változatát.

Földvári Miksa erdőtanácsos, az Országos Természetvédelmi Tanács tagja, 1928—29-ben járt itt. Lelkesen sürgette a Balátának természetvédelmi területté való nyilvánítását, „amely ki nem apadó forrása a törekvő természettudós kutatásainak.“ (1929.)

Nattán Miklós lepkész 1937 és 1940 között többször járt a láp környékén, egy ízben a lápon. Több ritka lepkefajt gyűjtött a területen, így pl. az Iglice bagolylepkét (Chloridea ononis Schiff.), amely hazánkban még csak Sopron környékéről ismeretes.

Vasvári Miklós ornithologus a tó környékének madárvilágát vizsgálta 1937-ben.

Halász Márta botanikus 1941-ben a láp algavegetacioját vizsgálta. (1943.)

Homonnay Nándor ornithologus 1955-ben és 1956-ban többízben járt a védett területen és az Országos Természetvédelmi Tanács megbízásából madármegtelepítési kísérleteket végzett.

Magam 1952—1957 között vizsgáltam a terület gerinces faunáját. E vizsgálat eredményét tartalmazza e tanulmány.

A Baláta-tónak és környékének, mint jelentős természeti emléknek védetté nyilvánítását már 1929-ben szorgalmazta Földváry Miksa.

A védelmet kimondó rendelet azonban csak 1942. I. 19-én jelent meg. Sok vita és huza-vona után csak 1954-ben jutottunk odáig, hogy a védett terület határát a helyszínen jól láthatóan megjelölték és használatát (fa, nád, stb.) általában megszüntették. Ez eredmény elérésében nagy része van Szőllősi József megyei erdészeti felügyelőnek, aki lelkesen támogatta az ősláp védelmének megvalósítását.

Ma, 1957-ben, a terület nyugalma biztosítottnak látszik. A környék lakói a terület védett voltát — bár e tekintetben még van egy és más kívánnivaló — általában tiszteletben tartják. A kutatás alapfeltételeit is biztosítja az Országos Természetvédelmi Tanács által épített megfigyelőtorony és rendelkezésre bocsátott csónak.

5